Szekszárd Bartina városrészében, a Szekszárdi-Sédtől délre, családi pincék és borházak társaságában épül egy új vendégház-csoport: több részből álló épületegyüttes kerül a szellősen beépített, 9000 négyzetméteres telkekre. A telkek a városszerkezet átmeneti területén fekszenek: közel a városközponthoz, a természetesen kialakult utcastruktúra szomszédságában, ugyanakkor már nem képezik annak szerves részét, ahogy nem tartoznak a város peremén található nagyobb, saját karakterrel bíró szőlőbirtokok közé sem. Ebben az átmeneti zónában keresik a tervezett épületek az identitásukat.
A városszéli mezőgazdasági területen a területi előzményekhez illeszkedő, visszafogott építészeti megjelenést tartunk helyénvalónak. Ennek megfelelően a három épített egységet (pince, kisebb és nagyobb vendégház) a telkek és a meglévő mezőgazdasági művelés irányát követve, a terepre ültetve terveztük. Az épületek egymástól kellő távolságra kerültek a szeparált használat igényeit kielégítve. A fő tájolást a lejtő keleti iránya határozta meg, az építészeti karakter azonban lehetőséget ad a déli, illetve nyugati napfény bevezetésére is.
Az épületek megjelenését a terep alakítását és az épített terület lehatárolását biztosító támfalak és az erre kerülő faszerkezetű lehatárolás határozzák meg. Ez a mezőgazdasági építészetben gyakran előforduló ’talapzat’ és felépítmény kettős, lehetővé teszi, hogy az épületek a tereptől a kelleténél jobban ne magasodjanak fel, így a tájba simulva nem uralják azt. A szállás egységek belső kialakítása egyszerű, az élettértől a vizesblokkok és háló területek kerülnek leválasztásra. Fontos funkcionális egység a vendégházak esetén az átmeneti terek csoportja, fedett és szabadtéri egyaránt, melyet a pince előterében hézagos borítású lugas fed, a kis ház esetében jakuzzi, a nagyobbnál medence gazdagít.
Fontos szempont volt a tervezésnél a természetes, jó minőségű anyagok használata. A faszerkezetek vörösfenyő szelvényekből épülnek, melyek között azonos anyagú nyílászárók és lécezés biztosítják a térelhatárolást. A támfal vízzáró vasbeton szerkezete teszi lehetővé az egyszerű, kiegészítő szerkezetektől mentes megjelenés kialakítását.
A két vendégház teljes értékű, önálló egységként működik, saját konyhával és vizes helyiségekkel. A pince illetve az előtereként készülő reggeliző szolgál a terület kiszolgáló építményeként, itt van lehetőség közös étkezések kialakítására, de a működtetéshez szükséges tároló helyiségek és kisgépek is itt kerülnek elhelyezésre. Mind a három egység megközelíthető gépjárművel, melyek tárolására a telek bejáratánál van lehetőség, ahol egy elektromos töltőállomás is elhelyezésre kerül.
Fialovszky Tamás, Kenéz Gergely, Varga Katalin
Vendégházak
Szekszárd, Magyarország
Vendégházak
Szekszárd, Magyarország
Szekszárd Bartina városrészében, a Szekszárdi-Sédtől délre, családi pincék és borházak társaságában épül egy új vendégház-csoport: több részből álló épületegyüttes kerül a szellősen beépített, 9000 négyzetméteres telkekre. A telkek a városszerkezet átmeneti területén fekszenek: közel a városközponthoz, a természetesen kialakult utcastruktúra szomszédságában, ugyanakkor már nem képezik annak szerves részét, ahogy nem tartoznak a város peremén található nagyobb, saját karakterrel bíró szőlőbirtokok közé sem. Ebben az átmeneti zónában keresik a tervezett épületek az identitásukat.
A városszéli mezőgazdasági területen a területi előzményekhez illeszkedő, visszafogott építészeti megjelenést tartunk helyénvalónak. Ennek megfelelően a három épített egységet (pince, kisebb és nagyobb vendégház) a telkek és a meglévő mezőgazdasági művelés irányát követve, a terepre ültetve terveztük. Az épületek egymástól kellő távolságra kerültek a szeparált használat igényeit kielégítve. A fő tájolást a lejtő keleti iránya határozta meg, az építészeti karakter azonban lehetőséget ad a déli, illetve nyugati napfény bevezetésére is.
Az épületek megjelenését a terep alakítását és az épített terület lehatárolását biztosító támfalak és az erre kerülő faszerkezetű lehatárolás határozzák meg. Ez a mezőgazdasági építészetben gyakran előforduló ’talapzat’ és felépítmény kettős, lehetővé teszi, hogy az épületek a tereptől a kelleténél jobban ne magasodjanak fel, így a tájba simulva nem uralják azt. A szállás egységek belső kialakítása egyszerű, az élettértől a vizesblokkok és háló területek kerülnek leválasztásra. Fontos funkcionális egység a vendégházak esetén az átmeneti terek csoportja, fedett és szabadtéri egyaránt, melyet a pince előterében hézagos borítású lugas fed, a kis ház esetében jakuzzi, a nagyobbnál medence gazdagít.
Fontos szempont volt a tervezésnél a természetes, jó minőségű anyagok használata. A faszerkezetek vörösfenyő szelvényekből épülnek, melyek között azonos anyagú nyílászárók és lécezés biztosítják a térelhatárolást. A támfal vízzáró vasbeton szerkezete teszi lehetővé az egyszerű, kiegészítő szerkezetektől mentes megjelenés kialakítását.
A két vendégház teljes értékű, önálló egységként működik, saját konyhával és vizes helyiségekkel. A pince illetve az előtereként készülő reggeliző szolgál a terület kiszolgáló építményeként, itt van lehetőség közös étkezések kialakítására, de a működtetéshez szükséges tároló helyiségek és kisgépek is itt kerülnek elhelyezésre. Mind a három egység megközelíthető gépjárművel, melyek tárolására a telek bejáratánál van lehetőség, ahol egy elektromos töltőállomás is elhelyezésre kerül.