A meglévő temető, beleértve a kijelölt fejlesztési területet az elmúlt évtizedekben lépésről-lépésre egyre rosszabb helyzetbe került. Forgalmas és zajos főutak közé szorult, a Katalin-hegyre vezető út kettévágja, ipari jellegű épületek és közmű létesítmények határolják. A zavaró tényezők korlátozzák a terület használatát és miattuk a méltó temetkezési hely megteremtése komoly nehézségekbe ütközik.
Az M1 autópálya zajterhelése éjszaka és hétvégén is nagyon magas, különösen az évnek abban a felében, amikor a fák lombozata sem csillapít. Mérési adatok nem állnak rendelkezésre, de a helyszíni szemlék alapján kijelenthető, hogy a kápolna feletti területen változtatás nélkül alig lenne hallható a temetési szertartás szövege. Védőfal kellene, de ez csak javaslat szintjén vehető figyelembe a tervezés jelenlegi fázisában, így viszont a hangos zaj koncepcionális szinten befolyásolja a tervezést, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az 1-es számú út kevésbé zavaró és mélyebben fekszik, DNY-i irányban inkább a vizuális környezet, az ipari parkokra jellemző látvány problémás, különösen a Scania és az építőanyag kereskedés miatt.
Szerencsére vannak kedvező adottságok is, elsősorban a Sarlós Boldogasszony kápolna jelenléte, de tágítva a kört a természeti környezet, a rálátás a városra is felsorolható pozitívumként. Nem túl szívderítő a régi sírkövek, sírkeresztek jelenlegi helyzete, de fontos kapcsot jelentenek a múltba, nagy szerencse, hogy megmaradtak. A meglévő ravatalozó elhelyezése nem kellő körültekintéssel történt, teljesen hátat fordít a kápolnának. A temető területi bővítése után ennek a helyválasztásnak minden hátránya felerősödne, akkor is bontani kellene, ha megfelelő méretű lenne. Fura képződmény a jelenlegi, érthetetlen vonalvezetésű, kanyargós kálvária is, amely csak a rendezetlenség érzetét erősíti, pedig a dísze is lehetne a temetőnek.
Fejlesztési koncepciónk a praktikus működési szempontok mellett első helyen a kápolna helyzetbe hozására, kiemelésére épít, függetlenül annak műemléki státusától. Az épület hivatalosan nem védett, de helyi értékéhez és jelentőségéhez nem férhet kétség. A jelenlegi helyzetben azonban „feloldódik” a térben, a gyorsforgalmi utakon elsuhanó autókból alig észrevehető, magányosan áll.
Magyarországon rengeteg gyönyörű kálvária található, a XVII. század közepére datálódnak az első ilyen jellegű építmények (Nagyszombat - Modorfalva). Szilágyi István a témával foglalkozó könyvében (Corvina / Építészeti hagyományok - Kálváriák) minden típust részletesen elemez az egyszerűbb, épület nélküliektől kezdve a bonyolultabb, épített jellegű együttesekig. Az egyik alaptípus esetében a stációkat a keresztek után kápolna is zárja (mások mellett: Jánoshalma, Mecseknádasd, Városlőd, Pécs és Szajk). A felsorolt példák jellemzően nem temetkezési helyek, de a kettő nem is zárja ki egymást.
A Sarlós Boldogasszony kápolna és a meglévő, de áthelyezett kálvária párba állítva, egy egységbe szervezve egymást erősíthetné és egyértelműen a teljes temetőterület fontos szervező elemévé (kereszttengely) is válna. Ez a hangsúlyos együttes méltó utóda lehetne a Katalin-hegyen már csak nagyobb kompromisszumok árán helyreállítható eredetinek, anélkül erősítve a szakrális jelleget, hogy az bárkit is zavarhasson. Ez a koncepcionális döntés súlypontáthelyezéssel jár és természetesen kihatással van mindenre; a temető feltáró útvonalainak rendszerére és a parcellák kiosztására ugyanúgy, mint a leendő új ravatalozó építészeti megfogalmazására.
Az egyik következmény, hogy érdemes a kálvária indítását második bejáratként kialakítani, a parkolók egy része (összesen 40) egyébként is az 1-es út menti, külön helyrajzi számú önkormányzati telken van, illetve kerül elhelyezésre. Ezt a felületet úgy terveztük meg, hogy a Vízmű telke továbbra is akadály nélkül megközelíthető maradjon. A második bejáratot arra is ki lehet használni, hogy a bővítési terület nagyobbik része, beleértve a kálváriát és a kápolnát is, 5%-os lejtésű rámpákon keresztül akadálymentesen elérhető legyen.
Javaslatunk szerint a bővített temető hossztengelye a meglévő belső út egyenes meghosszabbítása lesz. A Katalin-hegyre vezető úton a burkolat kismértékű kiemelésével és burkolatváltással lassítanánk az áthaladó forgalmat. Gyakorlatilag a mostani helyén megtartottuk a temető főbejáratát. A régi, nagyrészt már megtelt részen a tengely nyugati végében helyeztük el a világháborús emlékművet. Erről a feltáró útról majdnem minden parcella és a tengely másik, keleti végén elhelyezett urnás temetkezési helyek is közvetlenül elérhetők lesznek. Az út magassági értelemben középen található, telekhatáron belül csak részben szilárd burkolatú, de mindenhol bírja a gépjárművek (halottaskocsi, fenntartás gépei) tengelynyomását.
Nagy Iván, Nagy Péter, Mudry Luca, Pálfy Máté, Tóthpál Judit
Gyüre Borbála
Torbágyi temető fejlesztése
Biatorbágy, Magyarország
Biatorbágy Város Önkormányzata
Torbágyi temető fejlesztése
Biatorbágy, Magyarország
Biatorbágy Város Önkormányzata
A meglévő temető, beleértve a kijelölt fejlesztési területet az elmúlt évtizedekben lépésről-lépésre egyre rosszabb helyzetbe került. Forgalmas és zajos főutak közé szorult, a Katalin-hegyre vezető út kettévágja, ipari jellegű épületek és közmű létesítmények határolják. A zavaró tényezők korlátozzák a terület használatát és miattuk a méltó temetkezési hely megteremtése komoly nehézségekbe ütközik.
Az M1 autópálya zajterhelése éjszaka és hétvégén is nagyon magas, különösen az évnek abban a felében, amikor a fák lombozata sem csillapít. Mérési adatok nem állnak rendelkezésre, de a helyszíni szemlék alapján kijelenthető, hogy a kápolna feletti területen változtatás nélkül alig lenne hallható a temetési szertartás szövege. Védőfal kellene, de ez csak javaslat szintjén vehető figyelembe a tervezés jelenlegi fázisában, így viszont a hangos zaj koncepcionális szinten befolyásolja a tervezést, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az 1-es számú út kevésbé zavaró és mélyebben fekszik, DNY-i irányban inkább a vizuális környezet, az ipari parkokra jellemző látvány problémás, különösen a Scania és az építőanyag kereskedés miatt.
Szerencsére vannak kedvező adottságok is, elsősorban a Sarlós Boldogasszony kápolna jelenléte, de tágítva a kört a természeti környezet, a rálátás a városra is felsorolható pozitívumként. Nem túl szívderítő a régi sírkövek, sírkeresztek jelenlegi helyzete, de fontos kapcsot jelentenek a múltba, nagy szerencse, hogy megmaradtak. A meglévő ravatalozó elhelyezése nem kellő körültekintéssel történt, teljesen hátat fordít a kápolnának. A temető területi bővítése után ennek a helyválasztásnak minden hátránya felerősödne, akkor is bontani kellene, ha megfelelő méretű lenne. Fura képződmény a jelenlegi, érthetetlen vonalvezetésű, kanyargós kálvária is, amely csak a rendezetlenség érzetét erősíti, pedig a dísze is lehetne a temetőnek.
Fejlesztési koncepciónk a praktikus működési szempontok mellett első helyen a kápolna helyzetbe hozására, kiemelésére épít, függetlenül annak műemléki státusától. Az épület hivatalosan nem védett, de helyi értékéhez és jelentőségéhez nem férhet kétség. A jelenlegi helyzetben azonban „feloldódik” a térben, a gyorsforgalmi utakon elsuhanó autókból alig észrevehető, magányosan áll.
Magyarországon rengeteg gyönyörű kálvária található, a XVII. század közepére datálódnak az első ilyen jellegű építmények (Nagyszombat - Modorfalva). Szilágyi István a témával foglalkozó könyvében (Corvina / Építészeti hagyományok - Kálváriák) minden típust részletesen elemez az egyszerűbb, épület nélküliektől kezdve a bonyolultabb, épített jellegű együttesekig. Az egyik alaptípus esetében a stációkat a keresztek után kápolna is zárja (mások mellett: Jánoshalma, Mecseknádasd, Városlőd, Pécs és Szajk). A felsorolt példák jellemzően nem temetkezési helyek, de a kettő nem is zárja ki egymást.
A Sarlós Boldogasszony kápolna és a meglévő, de áthelyezett kálvária párba állítva, egy egységbe szervezve egymást erősíthetné és egyértelműen a teljes temetőterület fontos szervező elemévé (kereszttengely) is válna. Ez a hangsúlyos együttes méltó utóda lehetne a Katalin-hegyen már csak nagyobb kompromisszumok árán helyreállítható eredetinek, anélkül erősítve a szakrális jelleget, hogy az bárkit is zavarhasson. Ez a koncepcionális döntés súlypontáthelyezéssel jár és természetesen kihatással van mindenre; a temető feltáró útvonalainak rendszerére és a parcellák kiosztására ugyanúgy, mint a leendő új ravatalozó építészeti megfogalmazására.
Az egyik következmény, hogy érdemes a kálvária indítását második bejáratként kialakítani, a parkolók egy része (összesen 40) egyébként is az 1-es út menti, külön helyrajzi számú önkormányzati telken van, illetve kerül elhelyezésre. Ezt a felületet úgy terveztük meg, hogy a Vízmű telke továbbra is akadály nélkül megközelíthető maradjon. A második bejáratot arra is ki lehet használni, hogy a bővítési terület nagyobbik része, beleértve a kálváriát és a kápolnát is, 5%-os lejtésű rámpákon keresztül akadálymentesen elérhető legyen.
Javaslatunk szerint a bővített temető hossztengelye a meglévő belső út egyenes meghosszabbítása lesz. A Katalin-hegyre vezető úton a burkolat kismértékű kiemelésével és burkolatváltással lassítanánk az áthaladó forgalmat. Gyakorlatilag a mostani helyén megtartottuk a temető főbejáratát. A régi, nagyrészt már megtelt részen a tengely nyugati végében helyeztük el a világháborús emlékművet. Erről a feltáró útról majdnem minden parcella és a tengely másik, keleti végén elhelyezett urnás temetkezési helyek is közvetlenül elérhetők lesznek. Az út magassági értelemben középen található, telekhatáron belül csak részben szilárd burkolatú, de mindenhol bírja a gépjárművek (halottaskocsi, fenntartás gépei) tengelynyomását.
Az új ravatalozót az így kialakuló, már rendezett kontextusban fizikai és szellemi értelemben is a kápolna „mellé” soroltuk/rendeltük és visszafogott, minden hivalkodástól mentes, kortalan építményként terveztük meg. A két épület viszonya egyértelmű, a ravatalozó belesimul a tájba, szerényen kiegészíti a kápolna - kálvária együttest. A zöldtetős épület teljesen hátat fordít az autópályának, egyik fele részben eltűnik a földrézsűben, a fedett-nyitott előtér az új parcellák és a város felé néz, egyszerre véd a zajtól és árnyékol déli irányból. A méretezésnél is figyelembe vettük a kápolnát, minimális mértékben, de csökkentettük egyes helyiségek méretét annak érdekében, hogy az új épület ne hasson túl nagynak a régi mellett. A ravatalozó tere teljes szélességben megnyitható az előtér felé, a helyiség felülről kap fényt, az égboltot/csillagokat megidéző üvegszemeken keresztül. A főbejárat és az épület között 6 parkolóhelyet terveztünk, a ravatalozó tároló és előkészítő helyiségei, valamint a temető legmagasabban fekvő részére vezető rámpa innen közvetlenül elérhetők.
A kisebb belmagasságú kiszolgáló funkciókat kétoldalt helyeztük el. Az anyaghasználat az épület letisztult egyszerűségét követi és közvetett módon, de magába foglalja Torbágy két hagyományos építőanyagát, a közelben bányászott mészkövet és a vályogot. A teherhordó falak és faltestek, illetve a ravatalozó oldalfalai a helyszínen rétegzetten öntött speciális betonból épülnek, amelyben a cementtel kevert és erősített vályog, a mészkő törmelékkel kevert beton és a mészkőadalékkal készülő normál szálerősítésű beton rétegződik egymásra. A tervlapokon bemutatott megépült példa gyakorlatilag azonos a tervezettel, de csak illusztráció, hiszen a helyi agyag és kő színárnyalatai kisebb mértékben mindenhol különböznek, a végeredmény eltérő lesz még akkor is, ha a keverési receptúra megegyezik. A támfalak, urnafalak és a lépcsőket, vagy rámpákat keretező falak is ugyanebből az egyedi, rétegzett „földbetonból” készülnek.
A falak, faltestek felülete sík, zsaluzott, vagyis hagyományos technológiával építhető. A masszív falak, a részleges földbe süllyesztés és a zöldtető biztosítják a megfelelő hőháztartást is, fűtésre csak a téli időszakban lesz szükség. A födém monolit vasbeton lemez.
A két legnagyobb új parcella a hagyományos, koporsós temetkezés helyszíne, a díszsírhelyeket a kápolna mellett, annak keleti oldalánál alakítottuk ki. Az urnasírhelyek, az urnafalak és a vízsugaras szórásos temetkezés a keleti telekhatár mentén kialakított ligetes erdősávban kaptak helyet. A kétsoros urnafalak a telekhatárra merőlegesen állnak az ipari telephelyet kitakaró magas sövény után. A ravatalozó előtt kialakuló teresedésen javasoljuk a megmaradt régi sírkövek elhelyezését. A díszsírhelyek és a kápolna felett további parcellák alakíthatók ki, ezeknél a megközelítést biztosítottuk, de a használatot nem definiáltuk, az majd eldől a jövőben, az akkori igények szerint.
Az anyaghasználat az épület letisztult egyszerűségét követi és közvetett módon, de magába foglalja Torbágy két hagyományos építőanyagát, a közelben bányászott mészkövet és a vályogot. A teherhordó falak és faltestek, illetve a ravatalozó oldalfalai a helyszínen rétegzetten öntött speciális betonból épülnek, amelyben a cementtel kevert és erősített vályog, a mészkő törmelékkel kevert beton és a mészkőadalékkal készülő normál szálerősítésű beton rétegződik egymásra. A bemutatott megépült példa gyakorlatilag azonos a tervezettel, de csak illusztráció, hiszen a helyi agyag és kő színárnyalatai kisebb mértékben mindenhol különböznek, a végeredmény eltérő lesz még akkor is, ha a keverési receptúra megegyezik. A támfalak, urnafalak és a lépcsőket, vagy rámpákat keretező falak is ugyanebből az egyedi, rétegzett „földbetonból” készülnek. A földbe csúsztatott ravatalozó önmaga is, robusztus, föld-szerű, Mintha egy lenne a kápolna mögött húzódó Katalin heggyel. Az anyaghasználat, igazodik a hely szellemiségéhez is. Mintha a múló idő, az események, történetek lenyomata lenne a fal finom rétegződése.