Habár az épülő létesítmény neve Városi Sportcsarnok, a tervezés első pillanatától tudtuk, hogy itt valami többről van szó. Az Önálló Megyei Jogú Város -azontúl, hogy kimagasló sporteredmények házigazdája- megyéjének, de a határon túlmutató régiójának kulturális központja is egyben, és eddig nem volt a rendezvények lebonyolításához szükséges méretű, és befogadóképességű, fedett csarnoka.
A közvetlen közelében szinte csak lakóépületek találhatók, családi házak és a blokkos „kockaházak”. A tervezett épület az építészeti környezete hierarchiájában méretét tekintve a legnagyobb, de formálását és anyaghasználatát tekintve mértéktartó, visszafogottan elegáns. A csarnok egyszerű kőkubusából élesen kimetszett hasadékokon keresztül tárulkozik fel az épület belső téri- és szerkezeti világa. Ezek a falnyílások adják nappali körülmények között a csarnoktér egyenletes megvilágítását, és eredményezik esti kivilágításban a létesítmény karakteres, szinte emblématikus megjelenését. A Hadnagy utca felé a földszint teljes mértékben feltárulkozik, közvetlen vizuális, bizonyos rendezvényeknél funkcionális kapcsolatot is adva a külső- és belső tér között.
Az épület megközelítésében a közreműködői (sportolói)- és a közönségforgalom szétválik. A közönség a nagy, keretnélküli üvegfalakon át közelíti meg a nézőteret, és az előcsarnokba lépve, annak többszintes terében azonnal részesévé válik a bent zajló eseményeknek, és rögtön áttekintést kap az épület belső téri rendszeréről, mi-hol található. A többszintes előcsarnok minden szintje közvetlen téri kapcsolatban áll a küzdőtérrel. Az első emeletén külső terasszal is rendelkező, 100 adagos étteremet helyeztünk el. A közösségi terek burkolata elegáns, de mégis strapabíró terazzo burkolat, a helyszínen összecsiszolva. A sportolók az elkülönített bejáraton át az ún. „tornacipős” folyosót érik el, ahonnan csak az öltözőkön keresztül tudják a kűzdőteret megközelíteni. Az öltözőkben és a vizesblokkokban kerültük a lapburkolatokat, ehelyett mindenütt egybefüggő, hézagmentes burkolatot (öntött műgyanta illetve üvegmozaik) alkalmaztunk az időtállóság és a könnyű tisztíthatóság miatt. Az épületnek van egy harmadik bejárata is, ahol kamionról lehet a küzdőteret közvetlenül kiszolgálni.
A belső közösségi tereknek a két meghatározó anyaga a látszóbeton és a faszerkezet. A beton rideg időtállóságát, kopásállóságát jól ellensúlyozza a faszerkezetek meleg színe és tapintása. A pillérek, falak, a járófelületek és a mennyezetek egy része látszóbeton felülettel készül, ami az átlagosnál igényesebb kivitelezést feltételez. A küzdőtér padlószerkezete fa sportpadló, aminek „ellensíkja” a faszerkezetű rácsos álmennyezet. A fix nézőtéri ülések (összesen:2059 db) rétegelt faszerkezetűek és ugyanez a mobil lelátók ülésének az anyaga (összesen:1449 db). A főbejárati oldalon a küzdőtérbe „belógatott” kommunikációs dobozok szintén faburkolatúak.
A tervezett létesítmény nagyságrendje, és a város életében betöltendő szerepe indokolta a társművészetek közreműködését az épületen. Már az engedélyezési tervek készítésekor bevontuk a tervezésbe Baróthy Anna üvegművészt, akinek a vasbeton falakba elhelyezendő gyönyörű üvegplasztikái fokozzák az épület építészeti transzparenciáját.
Pálfy Sándor, Fialovszky Tamás, Ivanics Éva, Sajtos Gábor
Baróthy Anna
Sportcsarnok
2002 – nyílt tervpályázat 1. díj
Szombathely, Magyarország
Bujnovszky Tamás
2007 Pro Architectura díj
Sportcsarnok
2002 – nyílt tervpályázat 1. díj
Szombathely, Magyarország
Bujnovszky Tamás
2007 Pro Architectura díj
Habár az épülő létesítmény neve Városi Sportcsarnok, a tervezés első pillanatától tudtuk, hogy itt valami többről van szó. Az Önálló Megyei Jogú Város -azontúl, hogy kimagasló sporteredmények házigazdája- megyéjének, de a határon túlmutató régiójának kulturális központja is egyben, és eddig nem volt a rendezvények lebonyolításához szükséges méretű, és befogadóképességű, fedett csarnoka.
A közvetlen közelében szinte csak lakóépületek találhatók, családi házak és a blokkos „kockaházak”. A tervezett épület az építészeti környezete hierarchiájában méretét tekintve a legnagyobb, de formálását és anyaghasználatát tekintve mértéktartó, visszafogottan elegáns. A csarnok egyszerű kőkubusából élesen kimetszett hasadékokon keresztül tárulkozik fel az épület belső téri- és szerkezeti világa. Ezek a falnyílások adják nappali körülmények között a csarnoktér egyenletes megvilágítását, és eredményezik esti kivilágításban a létesítmény karakteres, szinte emblématikus megjelenését. A Hadnagy utca felé a földszint teljes mértékben feltárulkozik, közvetlen vizuális, bizonyos rendezvényeknél funkcionális kapcsolatot is adva a külső- és belső tér között.
Az épület megközelítésében a közreműködői (sportolói)- és a közönségforgalom szétválik. A közönség a nagy, keretnélküli üvegfalakon át közelíti meg a nézőteret, és az előcsarnokba lépve, annak többszintes terében azonnal részesévé válik a bent zajló eseményeknek, és rögtön áttekintést kap az épület belső téri rendszeréről, mi-hol található. A többszintes előcsarnok minden szintje közvetlen téri kapcsolatban áll a küzdőtérrel. Az első emeletén külső terasszal is rendelkező, 100 adagos étteremet helyeztünk el. A közösségi terek burkolata elegáns, de mégis strapabíró terazzo burkolat, a helyszínen összecsiszolva. A sportolók az elkülönített bejáraton át az ún. „tornacipős” folyosót érik el, ahonnan csak az öltözőkön keresztül tudják a kűzdőteret megközelíteni. Az öltözőkben és a vizesblokkokban kerültük a lapburkolatokat, ehelyett mindenütt egybefüggő, hézagmentes burkolatot (öntött műgyanta illetve üvegmozaik) alkalmaztunk az időtállóság és a könnyű tisztíthatóság miatt. Az épületnek van egy harmadik bejárata is, ahol kamionról lehet a küzdőteret közvetlenül kiszolgálni.
A belső közösségi tereknek a két meghatározó anyaga a látszóbeton és a faszerkezet. A beton rideg időtállóságát, kopásállóságát jól ellensúlyozza a faszerkezetek meleg színe és tapintása. A pillérek, falak, a járófelületek és a mennyezetek egy része látszóbeton felülettel készül, ami az átlagosnál igényesebb kivitelezést feltételez. A küzdőtér padlószerkezete fa sportpadló, aminek „ellensíkja” a faszerkezetű rácsos álmennyezet. A fix nézőtéri ülések (összesen:2059 db) rétegelt faszerkezetűek és ugyanez a mobil lelátók ülésének az anyaga (összesen:1449 db). A főbejárati oldalon a küzdőtérbe „belógatott” kommunikációs dobozok szintén faburkolatúak.
A tervezett létesítmény nagyságrendje, és a város életében betöltendő szerepe indokolta a társművészetek közreműködését az épületen. Már az engedélyezési tervek készítésekor bevontuk a tervezésbe Baróthy Anna üvegművészt, akinek a vasbeton falakba elhelyezendő gyönyörű üvegplasztikái fokozzák az épület építészeti transzparenciáját.