A Széll Kálmán tér Budapest egyik legfogalmasabb köztere, közlekedési csomópontja. Három budai kerület metszéspontjában, a Rózsadomb (II. kerület) városközponti része, a Hegyvidék(XII. kerület) Városmajorja, valamint a Várnegyed és Viziváros (I. kerület) találkozik itt, ezen a morfológiailag változatos, tipológiai szempontból jellegzetes háromszög alakú tágas téren.
A hely budaisága a felsorolt városrészek tipikus karaktere következtében megkérdőjelezhetetlen, a teret eluraló közlekedési dominancia ellenére is. „Budán lakni világnézet”, írta Márai. A Széll Kálmán tér – korábbi nevén: Moszkva tér - ugyanakkor generációkon keresztül közösségi és egyéni találkozóponttá, sőt kulthellyé vált.Találkozunk a Moszkván, az óra alatt… ez a mondat ismerős és egyértelmű minden budai, sőt sok pesti lakos számára is.
A tér a Budán közlekedők számára az egyik legfontosabb közlekedési csomópont. Számos viszonylat végállomása található itt, és a területet mindhárom oldalról forgalmas útvonalak fogják közre. Ez a forgalmi terhelésből adódó lüktetés éppúgy hozzá tartozik a mai térhez, mint a gyalogosforgalom szüntelen pulzálása. „Rozzant buszok járnak fuldoklómotorral, kövér füstöt nyomnak keverve korommal. / Imbolygó oszlopok, drótháló rengeteg - vágányútvesztőben villamos ténfereg.” – eddig a kortárs költő idézetéből. Mert nem a tér kikerülhetetlen közlekedési funkciójával van a baj, hanem az évtizedes koncepciótlansággal, és a fejlesztések elmaradásával, melynek következménye a felújítás előtti lepusztult állapot.
A tér rendezésének koncepcionális vezérfonalai a racionalizálás és a humanizálás, valamint a változás képessége és a fenntarthatóság. A terület városi közlekedésben betöltött kulcsfontosságú szerepe nem fog, és nem is kell, hogy megváltozzon. Viszont a ’Moszkva tér végállomás’ hangulata,átvitt értelmű jelentéstartalmait is beleértve, meg kell, hogy változzon. Ne maradjon a káosz, a kosz és a lecsúszottság ikonja!
A racionalizálás alatt egyrészt a tér áttekinthető használati zónákra való osztását értjük:
- külső zóna a teret körbefolyó közúti, közlekedési terület,
- közbenső zóna a gyalogos prioritású közösségi közlekedési felület,
- belső zóna a védett gyalogos mag.
A racionalizálás másrészt a könnyű tájékozódást, a láthatóan legrövidebb útvonalak használatát, és az ellenőrizhetetlen részek, zugok kiiktatását is jelenti. Ennek építészeti eszközei: a minden irányban megnyitott metrófelépítmény, a rendezett peronlefedések és tájékoztató felületeik, az esti térvilágítás (sávok). A már említett ’óra’, mint tájékozódási pont és hely, mindenképpen megmarad.
A humanizálás – jelen esetben -egyrészt azt jelenti, hogy az épített és tárgyi környezet minősége magasabb színvonalú és emberközpontú lesz. Másrészt, a helyet nem úgy fogjuk fel, mint csupán a közlekedésnek alárendelt gépezetet, hanem mint egy érzékeny orgánumot,az emberi szív analógiájára ’Buda szívét’,ahol az aorták lüktetése, ahol az emberáram intenzitása percről percre változik, és megtalálhatók az egyén aktuális céljainak megfelelő rendeltetésű térrészek az áthaladásra, megpihenésre, várakozásra,találkozásra, fogyasztásra.
A koncepciónk metodikája az,hogy nem kész építészeti és környezetrendezési válaszokat adunk a problematikára, hanem a jelenlévő igények érzékeny letapogatása által keressük a megoldásokat.
Nagyon erős kiindulási pont voltszámunkra, hogy napi 200 ezer ember halad át a tér belső háromszögén. Az volt a felvetésünk, hogy ahogy egy réten is kitapossák az emberek a legrövidebb utat A-ból B-be, úgy itt is a főbb közlekedési útvonalakat szabadon kell hagyni,ezek rajzolták ki a tér struktúráját a burkolatban is. Azokon a helyeken, amik az áramlásból kiesnek, lehet nyugodtabb térrészeket kialakítani, azok az árnyékos várakozás jó helyszínei, nyáron fák alatt lehet ücsörögni, és a víz is itt jelenik meg mint látványelem.
A térnek vannak - külső kapcsolatai által meghatározott - belépési pontjai: a Fény utca, a Széna tér, a Várfok utca és a Városmajor felől. A gyalogos áramlás fókusza a metrófelépítmény, a ’legyező’. A téren belüli egyéb sűrűsödések a legfontosabb közlekedési viszonylatok megállóhelyei. A gyalogosforgalom intenzitása a tér felületére szövi hálós rajzolatát. A rajzolatot a térburkolat dilatációja és világító sávok testesítik meg. Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele a tér minden eleme, egységes arculattal.
Fialovszky Tamás,
Hőnich Richárd,
Sólyom Benedek,
Kenéz Gergely,
Jedlicska Gergő,
Szakács Barnabás,
Liziczai Sándor
Köztér
Közlekedési csomópont
2012 - nyílt tervpályázat 1. díj
Budapest, Magyarország
BKK
Köztér
Közlekedési csomópont
2012 - nyílt tervpályázat 1. díj
Budapest, Magyarország
BKK
A Széll Kálmán tér Budapest egyik legfogalmasabb köztere, közlekedési csomópontja. Három budai kerület metszéspontjában, a Rózsadomb (II. kerület) városközponti része, a Hegyvidék(XII. kerület) Városmajorja, valamint a Várnegyed és Viziváros (I. kerület) találkozik itt, ezen a morfológiailag változatos, tipológiai szempontból jellegzetes háromszög alakú tágas téren.
A hely budaisága a felsorolt városrészek tipikus karaktere következtében megkérdőjelezhetetlen, a teret eluraló közlekedési dominancia ellenére is. „Budán lakni világnézet”, írta Márai. A Széll Kálmán tér – korábbi nevén: Moszkva tér - ugyanakkor generációkon keresztül közösségi és egyéni találkozóponttá, sőt kulthellyé vált.Találkozunk a Moszkván, az óra alatt… ez a mondat ismerős és egyértelmű minden budai, sőt sok pesti lakos számára is.
A tér a Budán közlekedők számára az egyik legfontosabb közlekedési csomópont. Számos viszonylat végállomása található itt, és a területet mindhárom oldalról forgalmas útvonalak fogják közre. Ez a forgalmi terhelésből adódó lüktetés éppúgy hozzá tartozik a mai térhez, mint a gyalogosforgalom szüntelen pulzálása. „Rozzant buszok járnak fuldoklómotorral, kövér füstöt nyomnak keverve korommal. / Imbolygó oszlopok, drótháló rengeteg - vágányútvesztőben villamos ténfereg.” – eddig a kortárs költő idézetéből. Mert nem a tér kikerülhetetlen közlekedési funkciójával van a baj, hanem az évtizedes koncepciótlansággal, és a fejlesztések elmaradásával, melynek következménye a felújítás előtti lepusztult állapot.
A tér rendezésének koncepcionális vezérfonalai a racionalizálás és a humanizálás, valamint a változás képessége és a fenntarthatóság. A terület városi közlekedésben betöltött kulcsfontosságú szerepe nem fog, és nem is kell, hogy megváltozzon. Viszont a ’Moszkva tér végállomás’ hangulata,átvitt értelmű jelentéstartalmait is beleértve, meg kell, hogy változzon. Ne maradjon a káosz, a kosz és a lecsúszottság ikonja!
A racionalizálás alatt egyrészt a tér áttekinthető használati zónákra való osztását értjük:
- külső zóna a teret körbefolyó közúti, közlekedési terület,
- közbenső zóna a gyalogos prioritású közösségi közlekedési felület,
- belső zóna a védett gyalogos mag.
A racionalizálás másrészt a könnyű tájékozódást, a láthatóan legrövidebb útvonalak használatát, és az ellenőrizhetetlen részek, zugok kiiktatását is jelenti. Ennek építészeti eszközei: a minden irányban megnyitott metrófelépítmény, a rendezett peronlefedések és tájékoztató felületeik, az esti térvilágítás (sávok). A már említett ’óra’, mint tájékozódási pont és hely, mindenképpen megmarad.
A humanizálás – jelen esetben -egyrészt azt jelenti, hogy az épített és tárgyi környezet minősége magasabb színvonalú és emberközpontú lesz. Másrészt, a helyet nem úgy fogjuk fel, mint csupán a közlekedésnek alárendelt gépezetet, hanem mint egy érzékeny orgánumot,az emberi szív analógiájára ’Buda szívét’,ahol az aorták lüktetése, ahol az emberáram intenzitása percről percre változik, és megtalálhatók az egyén aktuális céljainak megfelelő rendeltetésű térrészek az áthaladásra, megpihenésre, várakozásra,találkozásra, fogyasztásra.
A koncepciónk metodikája az,hogy nem kész építészeti és környezetrendezési válaszokat adunk a problematikára, hanem a jelenlévő igények érzékeny letapogatása által keressük a megoldásokat.
Nagyon erős kiindulási pont voltszámunkra, hogy napi 200 ezer ember halad át a tér belső háromszögén. Az volt a felvetésünk, hogy ahogy egy réten is kitapossák az emberek a legrövidebb utat A-ból B-be, úgy itt is a főbb közlekedési útvonalakat szabadon kell hagyni,ezek rajzolták ki a tér struktúráját a burkolatban is. Azokon a helyeken, amik az áramlásból kiesnek, lehet nyugodtabb térrészeket kialakítani, azok az árnyékos várakozás jó helyszínei, nyáron fák alatt lehet ücsörögni, és a víz is itt jelenik meg mint látványelem.
A térnek vannak - külső kapcsolatai által meghatározott - belépési pontjai: a Fény utca, a Széna tér, a Várfok utca és a Városmajor felől. A gyalogos áramlás fókusza a metrófelépítmény, a ’legyező’. A téren belüli egyéb sűrűsödések a legfontosabb közlekedési viszonylatok megállóhelyei. A gyalogosforgalom intenzitása a tér felületére szövi hálós rajzolatát. A rajzolatot a térburkolat dilatációja és világító sávok testesítik meg. Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele a tér minden eleme, egységes arculattal.
A maga idejében ez egy nagyon bravúros építészeti megoldásokat felvonultató,formabontó épület volt. Nagyon megörültünk, amikor a pályázati szakaszban egy 1972-ben készült fotóra bukkantunk, amely az átadás utáni, eredeti megjelenését mutatta. A képen egy teljesen transzparens kijárati csarnokot látunk az izgalmas legyező födémszerkezettel. Az elmúlt 40 év során az épület sok mindennel beépült, a födémszerkezetet álmennyezettel takarták el és az egész elszlömösödött. Ez a fotó is megerősített bennünket abban, hogy a metrókijárati épületet meg kell tartani és a csarnokteret kitakarítva az eredeti állapotot és hangulatot kell visszahozni.
A teret kedvezőtlenül kettévágóhosszú lepényépületet elbontottuk, a ’legyezőt’ pedig minden irányból megközelíthetővé tettük, és egy új transzparens üveg-hártyát kapott. Az újrafogalmazott épület sokkal jobban becsatlakozik a tér mozgásába és egy nyitott utaskijárati csarnokká változott.
A tér Szilágyi Erzsébet felőli sarkánál, a villamosok (Combinók) szükségszerű parkoltatása némileg blokkolja a gyalogosforgalmi áramlást. Ebből próbálva erényt kovácsolni, itt helyeztük elegy épületben a BKK üzemi funkcióit (járművezetők tartózkodói és öltözői), a villamos forgalmi irodát, valamint – a tér felé forduló frekventáltabb részén -a BKK ügyfélközpontot, üzleteket és a nyilvános illemhelyet.
Cél volt, hogy az elnyújtott mozdulatú, V-alakú épület a tér felé minél kevésbé épületszerűen jelenjen meg. Ezért is alakult ki a lépcsős terasz, ahonnan rálátni a térre. A másik szárny végfalára pedig ráfut a zöld, ami egyébként az egész épület tetejét borítja, hogy a környező házakból egy megemelt kertet lássanak.
A Városmajor és a Várfok utcai buszmegállók felől érkező gyalogos forgalmat a Széll Kálmán térre két útvonalon vezetjük le: a Csaba utcai lépcsőn és új mozgólépcsőkön, illetve a Vérmező utcai alagút felett létesült gyalogos hídtól induló ’spanyol-lépcsős’ és rámpás közlekedőn. Ez a műtárgy-rendszer lehetőséget adott a gyalogos közlekedőfelületek alatti terület hasznosítására, azaz egy új épületelhelyezésére. Ez a létesítmény egyben a Várfok utcai rézsű támfalaként is szolgál: innen a Támfal-épület elnevezés. Tekintve, hogy a Várfok u. és a tér közötti szintkülönbséget akadálymentesen is át kellett hidalni, az idetelepített felvonó alsó állomását is integrálja az új épület. A’spanyol-lépcsőt’ látszóbeton mellvéd kíséri, mely a gyalogoshíd és a Vérmező utcai támfal mellvédjével alkot egy vonulatot. A térre néző függönyfalas homlokzat mögött, a magasabb részen galériás-, az alacsonyabb belmagasságú területen pedig egy szintes szolgáltató, illetve üzlet funkciók kapnak majd helyet.
Az utasváró peronok lefedését, acéloszlopokkal alátámasztott, könnyed hatású,lineáris tetőkkel terveztük. A látszóbeton minőségű vasbeton térbeli lemezek csak a peronvégeken ’fordulnak le’. A világítás és a hangosítás a födémbe integrált. Az egyéb berendezések –’futár kijelző’, pad, szemetes, info- és reklámfelület- az oszlopokra applikáltak.
A koncepcióra felkértünk egy betonnal is foglalkozó művészcsoportot, a Szövetség39-et. Kortárs szobor lett. Nem kocka, hanem háromoldalú hasáb, mindhárom oldalon digitális kijelzővel. A régi óra képe árnyékként, lenyomatként jelenik meg rajta.
Figyelembe véve, hogy a Széll Kálmán tér elsősorban közlekedési terület és nem közpark, az ésszerűség határain belül fontos, hogy a jelenleginél lényegesen több fa legyen a téren. Legalább négy-öt helyen lettek új facsoportok, amelyek pihenőhelykéntis szolgálnak, így ezekre a helyekre padokat is telepítettünk. A fásítás a Margit körúti részen is megjelent, ahol két fasor létesült: egy a házsor előtt,a jelentősen kiszélesített járdán, a másik pedig az útpályák közti zöld elválasztó sávban. Szintén kizöldült az új okmányiroda előtti terület, a füves rézsűk pedig nem csupán megmaradnak, hanem intenzívebb növényzettel gyarapodnak.A Várfok és a Csaba utcában is vannak új ültetések. A zöld gondolat része a Vérmező utcával párhuzamos rézsű alján vezetett, a gyalogosoktól szegéllyel és burkolattal elválasztott kerékpárút, ami közvetlenül kapcsolódik a Vérmezőhöz,illetve a Varsányi és Retek utcai, már meglévő bicikli utakhoz.
Nagy munkát fektettünk abba, hogy megtisztítsuk a teret a felesleges kábelektől,korlátoktól, közlekedési tábláktól, így sokkal üresebb, átláthatóbb lesz a tér.Izgalmas újdonságként látszóbeton elemek is megjelennek, alkalmazott művészetformájában, valamint tömbfából készült, tartós utcabútorok.