Forma

Komoly kihívásnak tartottuk egy templomépület létesítését a tervezett helyszínre. Bár maga a kicsiny úszótelek hangsúlyosan behatárolja a lehetséges épület alapterületét, a környező hullámzó beépítettség vertikális irányban már egy játékosabb formálásra teremt lehetőséget. Egy soklépcsős formakeresési folyamat során megbizonyosodtunk róla, hogy az épített környezet adottságai miatt kizárólag egyszerű geometriájú épülettömegek jöhetnek szóba. A szomszédos nyolc- és tízemeletes panelházak, valamint a téglatest formájú korabeli szolgáltató épületek között illeszkedő, mégis figyelemfelkeltő, kapcsolódó, mégis új irányt mutató, a református lelkiség letisztultságát képvielső épület csak nagyon egyszerű formával valósítható meg. A tervezett tömegnek markánsan magán kell viselni egy református templom identitását, de legyen elfogadó a saját környezetével, azt ne megtagadja, hanem támogatva új minőségre emelje.

Ennek a gondolatmenetnek egy következő fázisa a templomok elsőszámú ismertetőjegye, a harangtorony kialakításának kérdése. A toronynak a jel értékén túl, miszerint vertikális irányt mutatva összeköti az Eget a Földdel, gyakorlati funkciója is van: történelmi időkben a templom és tornya volt a települések legmagasabb épülete. A toronyban lakó harangok hangja így a lehető legtávolabbra vitte a hangjelzést, mely mindenki számára egyértelmű üzeneteket hordozott. A tervezett templom formájának megalkotásakor kulcskérdés volt a torony minősége. A szűkös telekadottságok nem teszik lehetővé az épülettől függetlenül álló harangláb építését; a közelben álló hét- és tíz emeletes tömbházak magasságával pedig értelmetlen lenne versenyezni. Ezért az épület letisztult tömegében maga magasodik toronnyá.

‍Anyag

‍E jelképiségnek egy másik megjelenése a homlokzati falaknak csillagszerű derengést adó áttörések. Nappali fénynél a templom terei külön világítástechnika nélkül is támogatni tudják a liturgiák emelkedettségét, és biztosítani tudják a kényelmes, szemet nem megerőltető látást. Éjszakai fénynél pedig igazi lámpássá válik az épület, mely a külső fényhatásával nem zavaró módon, mégis egyértelműen betölti szakrális feladatát.

Teszi mindezt úgy, hogy a “perforált" tömegfal egy szinttel elemelkedik a talajszinttől. A földszint külső határoló falszerkezete egy olyan kétrétegű profilüveg fal, mely elrejti a tartószerkezet pilléreit, a földszinti liturgikus térbe beengedi a fényt és az árnyakat, de semmilyen külső történés nem zavarja meg az istentiszteletet. Egy missziós gyülekezet esetében - amilyen a széchenyivárosi is - kifejezetten fontos a közösség nyitottságát kifejező épület, ugyanakkor a szakrális funkció intimitását is biztosítani kell.

Ezen túlmenően a földszinti tér a harántirányú megnyithatóságának köszönhetően egyfajta átjárhatóságot biztosít az épület kétoldali teresedései között. A liturgikus tér háromoldali megközelíthetősége valódi nyitottságot és változatos használatot eredményez.

Az elemelkedő faltestek látszó könnyűbeton szerkezetből készülnek, ahol a könnyítést egy újrahasznosított üvegből készülő habüveg granulátum biztosítja. Ezáltal lehetővé válik, hogy a tartószerkezeti funkció, a hőszigetelő képesség és végső felületi kialakítás nem rétegekből, hanem egyetlen homogén, monolit szerkezetből épül fel.

‍Belső

‍A belső terekben a gyülekezet által készített tiszta tervezési programnak való megfelelés volt a cél. Ennek elsőszámú eleme, hogy az épület nemcsak templom, hanem gyülekezeti otthonként is funkcionál. Ezt a két funkciócsoportot az épület térszervezsében is igyekeztünk különválasztani. Ezért a hosszmetszeten látható módon a belső tér két blokkra válik: az első a teljes belmagasságú szakrális tér, a másik a normális szintmagasságú közösségi ház típusú funkciókat tömörítő blokk. Ez utóbbi a toronyként magasodó épületészben kapott helyett. Ennek az elhelyezése tudatos döntés: a református templomok esetében a torony általában egyfajta függőleges térszervező rendszerként is működik. Itt kap helyet a lépcső, innen közelíthető meg a karzat és a nem közvetlenül szakrális célra használt terek.

A külső tartósság és szilárdság beltéri kiegészítője a fa. Fából készülnek a mobil és a fix bútorok és bizonyos burkolatok. Fontos, hogy a térérzet a tartósságot és biztonságot, míg a testünkkel érintett tárgyak az otthonosságot és melegséget közvetítsék földi használóinak.