Az épület Budapest egyik legismertebb hegyén, a Gellérthegy nyugati oldalának tetején épült fel. A Gellérthegy kicsit más mint a budai részt övezõ többi hegy. Magányosan, a többiektõl elszakadva áll közvetlenül a Duna partján, hatalmas, komor sziklafalakkal fordulva a folyó felé. Roppant méretei, különállása, kemény, kopár kõfalai szikár, "férfias" jelleget kölcsönöznek neki, eltérõen a többi hegy puha, lankás, barátságos, "nõies" mivoltától. A ház alapkarakterében -mint cseppben a tenger- benne lapul a hegy jellege, a hely szelleme is.
Az épület elhelyezkedése sajátos. Az utca egy teljesen bezáródó hurkot ír le a telek körül. A ház ebben a cseppformájú, szuverén minivilágban áll, közvetlen szomszédok nélkül. Különállása teszi jogossá a környezetében egyedi méreteit és formálását, sajátos habitusát.
Maga a helyszín korábban törmelékkel, roncsokkal elborított, járhatatlan gazzal benõtt, elhanyagolt szeméttelep volt. Kifejezetten kontrasztos hatást keltett az elvadult, lepusztult hely és a róla feltáruló széles, csodálatos panoráma.
Az épületben tizennégy, egymástól teljesen különbözõ alaprajzú és nagyságú lakás található. A "kígyóban" lévõk kétszintesek: alul a (kertre nyíló) nappali, felül az éjszakai funkciókkal. A fejépületben emellett irodák, uszoda, szauna, fitness-klub és a lakókat kiszolgáló egyéb helyiségek (pl. mosoda) kapott helyet. A lakások közül a legkisebb kb. 90 m²-es, a legnagyobb 200 m² fölötti.
A "bemutatkozás", az elsõ impresszió az utcatorkolat felé forduló elvékonyodó torony, tövében az egyik bejárattal. Itt még "ház-szerû" az épület, van fala, teteje, kéménye. Tovább haladva ez a jelleg megszûnik, csak a fal marad, egy hasadékokkal, törésekkel és kiugrásokkal tagolt hosszú-hosszú fal.
A telekben lévõ 7-8 méteres szintkülönbség miatt az épület fõhomlokzati része nem emelkedik a hátsó utcaszint fölé. Így a kert, a zöldfelület teljesen ráfut a ház mögötti földalatti parkolóhelyekre sõt az épület tetejére is. A kis alapterületû magastetõs rész és némi burkolt felület kivételével így a telek teljes alapterülete "zöld" maradt.
Néhány év múlva a borostyán és vadszõlõ már tekintélyes területeket fog benõni a ma még nyers támfalakból és csupaszan világító felületekbõl. Az épület természetes hatását csak fokozni fogja az, ha egyre szorosabb kapcsolatba kerül a valóságos természettel.
Az uszoda kék vize és az elõtte lévõ zöld kertecske egymást nézegetik a nagy üvegfelületeken keresztül. Az esti látvány is szép. A kivilágított medence sejtelmesen szép fényeivel a kerti lámpák barátságos sárga fénykörei beszélgetnek.
Nyitott szájával nagy ÁVE köszöntéssel fogadja az érkezõt a bejárati oldal, és kalapját is megemeli üdvözlésképpen.
Az épülettest mögött megreped a föld, az így keletkezett kanyonban fut a belsõ út, róla nyílnak az önálló lakóegységek bejáratai és reá fûzõdnek fel a fedett-nyitott autóbeállók.
Az épület legjellemzõbb anyaga a maribori gyárban készített mészhomokkõ tégla. A szokásosnál kicsit nagyobb méretû elemek és a soronként egymást váltogató síma és érdes felületek kõszerû hatást keltenek. Felidézõdik ezekben a felületekben a hegy hatalmas mészkõ szikláinak érdes fehérsége is.
Az enyhe szögben megtörõ falfelületek és a nap járása állandóan változó fény és árnyékhatásokat jelent. A fényben fürdõ falak mellett mély árnyékok jelennek meg, a fénytõl enyhén súrolt felületek fekete-fehér csíkossá válnak. És a kép lassan, de állandóan változik.
Az épület fontos eleme a torony. Építészeti szerepe mellett nem elhanyagolható a tetejérõl feltáruló kilátás sem. Több mint 180 fokos szélességben látható innen a szinte teljes Budai hegyvidék a Várhegyig és azon túl Pest városának jórésze is.
A mészhomokkõ falak és betonfelületek keménységét a sok helyen felbukkanó faanyag melegsége oldja. A faszerkezeteknél alkalmazott kétféle szín -a narancssárga és a mustársárga- ugyancsak a keménység oldására hivatottak.
A torony titokzatos nyílásai az eget szûrik. Alattuk egy kuporgó ablak a semmibe bámul.
Green green grass of home...
Az épület mögötti kanyonszerû belsõ út felett hidacskák kötik össze a felsõ parkot az épület tetején lévõ tetõkerttel.
Egy hegytetõn lévõ épület szükségszerûen eleven kapcsolatban áll a változó idõjárással. Rossz idõben összehúzza magát, kifakul és didereg, de a napfényben kitárulkozik, és sugárzik maga is.
Kicsi szimmetriák nagy, szabálytalan asszimetriák tengerében.
A hegytetõn álló ház a fénnyel is bensõséges viszonyban van. A fények sokféleségét önmagán magyarázza. A friss reggeli fények energikussá teszik, a verõfény harsánnyá, míg a bágyadt alkonyi fények a tornyon búcsúznak és lassú lomhaságot vonnak köré.
A ház alaprajza "S" alakban követi a terep eredeti rétegvonalait. A domború vonulat az extrovertált én jellegzetességeit hordozza, kihúzott mellel mutatja magát és nyiltan fordul környezete felé. A homorúan maga köré forduló forduló íves szakaszban az introvertált én habitusa fedezhetõ fel. A két részben lévõ lakások is különbözõek ezáltal. A kitárulkozó felületeken a kilátás a fontos elem, a kertrész kisebb. A befelé forduló rész nagy kertrészeket ölel körül, elsõsorban saját belsõ világára orientált és csak azon túl a kilátásra, a külvilágra.
A belsõ utca zártságát a kertbe felvezetõ lépcsõk rései enyhítik.
A kert növényzete még fiatal és kicsi. Néhány év múlva remélhetõleg a kert éppoly intenzív eleme lesz a helyszínnek, mint most a ház.
Különleges, ünnepi háttér a Gellérthegyi tüzijáték, minden év augusztus 20-án Szent István napján.
A hajnali fényben ébred a város, megelevenednek a falak és a korlátok.
Cságoly Ferenc, Hőnich Richárd
Cs. Tátrai Judit
Apartmanház
Budapest XI. kerület
Szathmáry Zoltán
Apartmanház
Budapest XI. kerület
Szathmáry Zoltán
Az épület Budapest egyik legismertebb hegyén, a Gellérthegy nyugati oldalának tetején épült fel. A Gellérthegy kicsit más mint a budai részt övezõ többi hegy. Magányosan, a többiektõl elszakadva áll közvetlenül a Duna partján, hatalmas, komor sziklafalakkal fordulva a folyó felé. Roppant méretei, különállása, kemény, kopár kõfalai szikár, "férfias" jelleget kölcsönöznek neki, eltérõen a többi hegy puha, lankás, barátságos, "nõies" mivoltától. A ház alapkarakterében -mint cseppben a tenger- benne lapul a hegy jellege, a hely szelleme is.
Az épület elhelyezkedése sajátos. Az utca egy teljesen bezáródó hurkot ír le a telek körül. A ház ebben a cseppformájú, szuverén minivilágban áll, közvetlen szomszédok nélkül. Különállása teszi jogossá a környezetében egyedi méreteit és formálását, sajátos habitusát.
Maga a helyszín korábban törmelékkel, roncsokkal elborított, járhatatlan gazzal benõtt, elhanyagolt szeméttelep volt. Kifejezetten kontrasztos hatást keltett az elvadult, lepusztult hely és a róla feltáruló széles, csodálatos panoráma.
Az épületben tizennégy, egymástól teljesen különbözõ alaprajzú és nagyságú lakás található. A "kígyóban" lévõk kétszintesek: alul a (kertre nyíló) nappali, felül az éjszakai funkciókkal. A fejépületben emellett irodák, uszoda, szauna, fitness-klub és a lakókat kiszolgáló egyéb helyiségek (pl. mosoda) kapott helyet. A lakások közül a legkisebb kb. 90 m²-es, a legnagyobb 200 m² fölötti.
A "bemutatkozás", az elsõ impresszió az utcatorkolat felé forduló elvékonyodó torony, tövében az egyik bejárattal. Itt még "ház-szerû" az épület, van fala, teteje, kéménye. Tovább haladva ez a jelleg megszûnik, csak a fal marad, egy hasadékokkal, törésekkel és kiugrásokkal tagolt hosszú-hosszú fal.
A telekben lévõ 7-8 méteres szintkülönbség miatt az épület fõhomlokzati része nem emelkedik a hátsó utcaszint fölé. Így a kert, a zöldfelület teljesen ráfut a ház mögötti földalatti parkolóhelyekre sõt az épület tetejére is. A kis alapterületû magastetõs rész és némi burkolt felület kivételével így a telek teljes alapterülete "zöld" maradt.
Néhány év múlva a borostyán és vadszõlõ már tekintélyes területeket fog benõni a ma még nyers támfalakból és csupaszan világító felületekbõl. Az épület természetes hatását csak fokozni fogja az, ha egyre szorosabb kapcsolatba kerül a valóságos természettel.
Az uszoda kék vize és az elõtte lévõ zöld kertecske egymást nézegetik a nagy üvegfelületeken keresztül. Az esti látvány is szép. A kivilágított medence sejtelmesen szép fényeivel a kerti lámpák barátságos sárga fénykörei beszélgetnek.
Nyitott szájával nagy ÁVE köszöntéssel fogadja az érkezõt a bejárati oldal, és kalapját is megemeli üdvözlésképpen.
Az épülettest mögött megreped a föld, az így keletkezett kanyonban fut a belsõ út, róla nyílnak az önálló lakóegységek bejáratai és reá fûzõdnek fel a fedett-nyitott autóbeállók.
Az épület legjellemzõbb anyaga a maribori gyárban készített mészhomokkõ tégla. A szokásosnál kicsit nagyobb méretû elemek és a soronként egymást váltogató síma és érdes felületek kõszerû hatást keltenek. Felidézõdik ezekben a felületekben a hegy hatalmas mészkõ szikláinak érdes fehérsége is.
Az enyhe szögben megtörõ falfelületek és a nap járása állandóan változó fény és árnyékhatásokat jelent. A fényben fürdõ falak mellett mély árnyékok jelennek meg, a fénytõl enyhén súrolt felületek fekete-fehér csíkossá válnak. És a kép lassan, de állandóan változik.
Az épület fontos eleme a torony. Építészeti szerepe mellett nem elhanyagolható a tetejérõl feltáruló kilátás sem. Több mint 180 fokos szélességben látható innen a szinte teljes Budai hegyvidék a Várhegyig és azon túl Pest városának jórésze is.
A mészhomokkõ falak és betonfelületek keménységét a sok helyen felbukkanó faanyag melegsége oldja. A faszerkezeteknél alkalmazott kétféle szín -a narancssárga és a mustársárga- ugyancsak a keménység oldására hivatottak.
A torony titokzatos nyílásai az eget szûrik. Alattuk egy kuporgó ablak a semmibe bámul.
Green green grass of home...
Az épület mögötti kanyonszerû belsõ út felett hidacskák kötik össze a felsõ parkot az épület tetején lévõ tetõkerttel.
Egy hegytetõn lévõ épület szükségszerûen eleven kapcsolatban áll a változó idõjárással. Rossz idõben összehúzza magát, kifakul és didereg, de a napfényben kitárulkozik, és sugárzik maga is.
Kicsi szimmetriák nagy, szabálytalan asszimetriák tengerében.
A hegytetõn álló ház a fénnyel is bensõséges viszonyban van. A fények sokféleségét önmagán magyarázza. A friss reggeli fények energikussá teszik, a verõfény harsánnyá, míg a bágyadt alkonyi fények a tornyon búcsúznak és lassú lomhaságot vonnak köré.
A ház alaprajza "S" alakban követi a terep eredeti rétegvonalait. A domború vonulat az extrovertált én jellegzetességeit hordozza, kihúzott mellel mutatja magát és nyiltan fordul környezete felé. A homorúan maga köré forduló forduló íves szakaszban az introvertált én habitusa fedezhetõ fel. A két részben lévõ lakások is különbözõek ezáltal. A kitárulkozó felületeken a kilátás a fontos elem, a kertrész kisebb. A befelé forduló rész nagy kertrészeket ölel körül, elsõsorban saját belsõ világára orientált és csak azon túl a kilátásra, a külvilágra.
A belsõ utca zártságát a kertbe felvezetõ lépcsõk rései enyhítik.
A kert növényzete még fiatal és kicsi. Néhány év múlva remélhetõleg a kert éppoly intenzív eleme lesz a helyszínnek, mint most a ház.
Különleges, ünnepi háttér a Gellérthegyi tüzijáték, minden év augusztus 20-án Szent István napján.
A hajnali fényben ébred a város, megelevenednek a falak és a korlátok.