A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Budapest tágabb környezetében lévő hegységek, folyóvölgyek és a síkság találkozási területe. A Nemzeti Park új látogatóközpontot nyitott Pilisszentivánon, a település központjánál. A feladat kettős volt: karakteres középületként is természetes illeszkedés a falusias lakókörnyezethez. A meglévő lakóház bővítéseként megfogalmazott koncepció szerint új burok (áttört faszerkezet) veszi körbe a régi magot (fehér vakolt ház).
A metszet lakóház léptékű maradt, de az új funkciókkal kibővülő épület hossza középület léptékű lett. Mivel a lejtős területen a jellemző beépítés esésirányú, így az ugyanígy elhelyezett hosszú tömeg két vége között jelentős magasságkülönbség alakult volna ki. Ezt nem a tető lépcsőzése oldja meg (ahogy a továbbépített hosszú lakóházaknál szokás), hanem a hosszú tető finom megdöntése. Ez a mozdulat az, ami középületté teszi, miközben a véghomlokzatok a falusias környezetbe illőek. A vakolt fehér eredeti házat lamellás vörösfenyő burok veszi körül, átmeneti teret képezve kint és bent között. Ez a transzparencia is erősíti a középület karaktert, különleges fény- és árnyékviszonyokat hozva létre.
Funkcionális szempontból is az épület magja az eredeti ház, itt van maga a kiállítás. Ezt egészíti ki a bejárat felőli fogadó irodaterület és a padlástéri hangulatú szállásrész gyerekcsoportoknak. A kültér legalább olyan fontos helyszíne a foglalkozásoknak, mint a beltér: a meredek rézsűn kialakított nézőtér, a falamellával határolt kerti terasz, a hálóteremhez kapcsolódó intim galériaterasz, a kertben élő nyárikonyha, és persze maga a hosszú kert.
Hőnich Richárd, Nagy Péter
Látogatóközpont
Pilisszentiván, Magyarország
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Juhász Norbert
Látogatóközpont
Pilisszentiván, Magyarország
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Juhász Norbert
A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Budapest tágabb környezetében lévő hegységek, folyóvölgyek és a síkság találkozási területe. A Nemzeti Park új látogatóközpontot nyitott Pilisszentivánon, a település központjánál. A feladat kettős volt: karakteres középületként is természetes illeszkedés a falusias lakókörnyezethez. A meglévő lakóház bővítéseként megfogalmazott koncepció szerint új burok (áttört faszerkezet) veszi körbe a régi magot (fehér vakolt ház).
A metszet lakóház léptékű maradt, de az új funkciókkal kibővülő épület hossza középület léptékű lett. Mivel a lejtős területen a jellemző beépítés esésirányú, így az ugyanígy elhelyezett hosszú tömeg két vége között jelentős magasságkülönbség alakult volna ki. Ezt nem a tető lépcsőzése oldja meg (ahogy a továbbépített hosszú lakóházaknál szokás), hanem a hosszú tető finom megdöntése. Ez a mozdulat az, ami középületté teszi, miközben a véghomlokzatok a falusias környezetbe illőek. A vakolt fehér eredeti házat lamellás vörösfenyő burok veszi körül, átmeneti teret képezve kint és bent között. Ez a transzparencia is erősíti a középület karaktert, különleges fény- és árnyékviszonyokat hozva létre.
Funkcionális szempontból is az épület magja az eredeti ház, itt van maga a kiállítás. Ezt egészíti ki a bejárat felőli fogadó irodaterület és a padlástéri hangulatú szállásrész gyerekcsoportoknak. A kültér legalább olyan fontos helyszíne a foglalkozásoknak, mint a beltér: a meredek rézsűn kialakított nézőtér, a falamellával határolt kerti terasz, a hálóteremhez kapcsolódó intim galériaterasz, a kertben élő nyárikonyha, és persze maga a hosszú kert.