A „Nagy Kiállítótér” projekt, vagyis az „EKF 2010 Pécs” rendezvényeihez kapcsolódó képzőművészeti kiállításoknak és a Modern Magyar Képtárnak együttesen otthont adó épületegyüttes, Pécs belvárosának egyik legpatinásabb helyén a Káptalan utcában kap majd helyet. A helyszín történeti karaktere igen erős: a városfalakon belüli történelmi városmag északnyugati negyedében, a dóm szomszédságában található, sőt jelenleg is „múzeumi negyedként ” működik.
A megadott program volumene első ránézésre szétfeszíti a kijelölt hely kereteit. Koncepciónk kulcskérdése, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az értékvédelem és az építés között, hogy a létrehozott alkotás kellően hangsúlyos, jel-szerű, értékálló, a mögöttes szellemi tartalmat kifejező legyen, ugyanakkor mértéktartó és környezetbe illő maradjon. A helyben gyökerező építészeti viselkedés alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:
- a laza beépítési sűrűség és a kertek megtartása (egyes helyeken a zöldfelületi jelleg erősítése)
- a Káptalan utca karakterének, metszetének megóvása (a kerítés-fal kismértékű megbontásával)
- egyetlen új épített, jel-szerű elem elhelyezése (mely kijelöli a Nagy Kiállítótér főbejáratát)
- a terepszint alá elhelyezett funkciók, tömegek érzékelhetősége a felszínen
- a műemlék és védett épületek rekonstrukciója (felújítás, akadálymentesítés)
- a zöld felület feltárásának fokozása a terület átjárhatóságának megkönnyítésével.
A hely dimenzióiból, a program nagyságrendjéből és a koncepcióból következően, a létrehozandó új „épületegyüttesben” mind a felszín feletti, mind a „föld alatti világ” meg kell hogy jelenjen. Meg kell ragadni a „hely szellemét” megőrizni és tovább erősíteni mindazt, ami benne szerethető, megragadható, leírható, lefesthető.
A város történelmének emlékei egymásra rétegződve fellelhetők a földfelszín alatt, s ezt a világot gazdagítja az a pincerendszer, mely szintén a terület jellemzője. A „föld alatti világ” tehát jelenvaló és tematikus e helyen, s bizonyos szempontból a kultúra közege. Az új kiállítóterek megfogalmazásánál meg is jelenik ez a világ: mintha elsüllyedt kubusok, hatalmas baalbek-i kövek sorakoznának a múzeumkertben, a Várfal és a Káptalan utca közötti területen. De itt a felszíni képződmények, a hasadékok alatt műkincsek rejlenek, s a kiállítótermekbe való lejutást egy barlang felfedezésének, bejárásának asszociációjára építettük fel.
A felszín feletti világ egyetlen új eleme a fogadóépület, melynek jelképszerűsége mellett pozíciója is jelentőséggel bír. A terület nyugati mezsgyéjén elhelyezett, lineáris épület megjelöli azt -a halványan érezhető, de eddig is létező- határt, mely a Dóm vonzáskörzetébe tartozó püspökségi épületek és a múzeumi negyed között van. A Káptalan utca jelenleg is unikum: igen erős történeti kisugárzású, XVII-XVIII. századi épületállományú, működő „múzeum-utca”, belső udvarokkal kertekkel. Ez a világ, karakter mindenképpen fenntartható és fenntartandó.
Hőnich Richárd, Keller Ferenc, Fialovszky Tamás, Sólyom Benedek, Láris Barnabás, Fenes Tamás, Guzmics Annamária, Menyhárt Gergő
Mohácsi Sándor
nyílt tervpályázat - megvétel
Pécs, Magyarország
nyílt tervpályázat - megvétel
Pécs, Magyarország
A „Nagy Kiállítótér” projekt, vagyis az „EKF 2010 Pécs” rendezvényeihez kapcsolódó képzőművészeti kiállításoknak és a Modern Magyar Képtárnak együttesen otthont adó épületegyüttes, Pécs belvárosának egyik legpatinásabb helyén a Káptalan utcában kap majd helyet. A helyszín történeti karaktere igen erős: a városfalakon belüli történelmi városmag északnyugati negyedében, a dóm szomszédságában található, sőt jelenleg is „múzeumi negyedként ” működik.
A megadott program volumene első ránézésre szétfeszíti a kijelölt hely kereteit. Koncepciónk kulcskérdése, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az értékvédelem és az építés között, hogy a létrehozott alkotás kellően hangsúlyos, jel-szerű, értékálló, a mögöttes szellemi tartalmat kifejező legyen, ugyanakkor mértéktartó és környezetbe illő maradjon. A helyben gyökerező építészeti viselkedés alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:
- a laza beépítési sűrűség és a kertek megtartása (egyes helyeken a zöldfelületi jelleg erősítése)
- a Káptalan utca karakterének, metszetének megóvása (a kerítés-fal kismértékű megbontásával)
- egyetlen új épített, jel-szerű elem elhelyezése (mely kijelöli a Nagy Kiállítótér főbejáratát)
- a terepszint alá elhelyezett funkciók, tömegek érzékelhetősége a felszínen
- a műemlék és védett épületek rekonstrukciója (felújítás, akadálymentesítés)
- a zöld felület feltárásának fokozása a terület átjárhatóságának megkönnyítésével.
A hely dimenzióiból, a program nagyságrendjéből és a koncepcióból következően, a létrehozandó új „épületegyüttesben” mind a felszín feletti, mind a „föld alatti világ” meg kell hogy jelenjen. Meg kell ragadni a „hely szellemét” megőrizni és tovább erősíteni mindazt, ami benne szerethető, megragadható, leírható, lefesthető.
A város történelmének emlékei egymásra rétegződve fellelhetők a földfelszín alatt, s ezt a világot gazdagítja az a pincerendszer, mely szintén a terület jellemzője. A „föld alatti világ” tehát jelenvaló és tematikus e helyen, s bizonyos szempontból a kultúra közege. Az új kiállítóterek megfogalmazásánál meg is jelenik ez a világ: mintha elsüllyedt kubusok, hatalmas baalbek-i kövek sorakoznának a múzeumkertben, a Várfal és a Káptalan utca közötti területen. De itt a felszíni képződmények, a hasadékok alatt műkincsek rejlenek, s a kiállítótermekbe való lejutást egy barlang felfedezésének, bejárásának asszociációjára építettük fel.
A felszín feletti világ egyetlen új eleme a fogadóépület, melynek jelképszerűsége mellett pozíciója is jelentőséggel bír. A terület nyugati mezsgyéjén elhelyezett, lineáris épület megjelöli azt -a halványan érezhető, de eddig is létező- határt, mely a Dóm vonzáskörzetébe tartozó püspökségi épületek és a múzeumi negyed között van. A Káptalan utca jelenleg is unikum: igen erős történeti kisugárzású, XVII-XVIII. századi épületállományú, működő „múzeum-utca”, belső udvarokkal kertekkel. Ez a világ, karakter mindenképpen fenntartható és fenntartandó.