Alapvető tervezői koncepciónk volt, hogy ezen a rendkívül forgalmas, ugyanakkor építészetileg neutrális helyen olyan épületegyüttes jöjjön létre, mely sajátosan szoborszerű formálásával meghatározó sarokpontjává váljon a tágabb értelmű jövőbeni területfejlesztéseknek, egyszersmind építészeti tartalmat próbáljon adni a bériroda műfaji semlegességének.
A mintegy 32 ezer m2 térszín feletti bruttó beépítést három épületre bontottuk, amelyek egyedi hangulatú belső udvart ölelnek körül. Az épületegyüttes kialakításánál elsődleges szempont volt az ütemezhetőség, az egyes épületrészek önálló identitása – nagyon fontos volt ugyanakkor, hogy az egyes épületek olyan egységes egészként is értelmezhető épületcsoportot alkossanak, amely szeparált működésük, önálló habitusuk ellenére (illetve azzal együtt) jelenítsenek meg egy határozott közösséget, összetartozást mutató építészeti világot.
A három épület határozott mozdulattal keríti be a terület középpontját, a kertet, ugyanakkor meg is nyílik a Könyves Kálmán körút felé: a két körúti épület különböző magasságú tömegei kapuként jelzik majd az együttes bejáratát. A nyitás, a kapujelleg az alsó szinteken még egyértelműbben valósul meg: az itteni kivágásokkal a teljes belső udvar feltárul, hívogatóan nyílik meg az együttes a Könyves Kálmán körút felé. Az egyes épületeket az udvar körüli „forgásuk" határozta meg: így olyan törtvonalú, dinamikus formák jöttek létre, melyek ráerősítenek az absztrakt udvar-koncepcióra: középpontban egy, az épületek geometriai irányaiból levezethető spirális támfalépítmény zöld dombja került. Az így kialakult zárt, de mégis nyitott térbeli világ építészeti mikroklímája jelentheti az együttes egyik fő sajátosságát. Az épületek bár különállóak, de kapcsolatuk nyilvánvaló: a homlokzati és tetősíkok finom törésekkel artikulálódnak az egyes épületeken belül – ugyanakkor folytatódó, folyamatos vonalaik, síkjaik az épületek közötti egyértelmű kapcsolatot biztosítják. Ez egy olyan dinamikát is ad az együttesnek, ami (kissé spirálszerűen) az első, legalacsonyabb épülettől indulva jut el a harmadik, a legmagasabb – az együttest befejező, sarki pozíciójú – épületig. A homlokzatok világosszürkés színű, ferdeszögben dörzsölt vakolatot kaptak, amelyek a nyílászárók és a parapetüveg-burkolatok szürkés világával a tömbszerű koncepció homogenitását, erejét hivatottak hangsúlyozni, ugyanakkor választ próbálnak keresni az indusztriális jellegű helyszín és a bériroda-funkció építészeti feszültségére.
Cságoly Ferenc, Hőnich Richárd, Marosi Bálint, Szabó Levente, Terbe Rita, Józsa Ágota
Irodaház
Budapest XI. kerület
Skanska Property
Bujnovszky Tamás
Pro Architectura díj
Irodaház
Budapest XI. kerület
Skanska Property
Bujnovszky Tamás
Pro Architectura díj
Alapvető tervezői koncepciónk volt, hogy ezen a rendkívül forgalmas, ugyanakkor építészetileg neutrális helyen olyan épületegyüttes jöjjön létre, mely sajátosan szoborszerű formálásával meghatározó sarokpontjává váljon a tágabb értelmű jövőbeni területfejlesztéseknek, egyszersmind építészeti tartalmat próbáljon adni a bériroda műfaji semlegességének.
A mintegy 32 ezer m2 térszín feletti bruttó beépítést három épületre bontottuk, amelyek egyedi hangulatú belső udvart ölelnek körül. Az épületegyüttes kialakításánál elsődleges szempont volt az ütemezhetőség, az egyes épületrészek önálló identitása – nagyon fontos volt ugyanakkor, hogy az egyes épületek olyan egységes egészként is értelmezhető épületcsoportot alkossanak, amely szeparált működésük, önálló habitusuk ellenére (illetve azzal együtt) jelenítsenek meg egy határozott közösséget, összetartozást mutató építészeti világot.
A három épület határozott mozdulattal keríti be a terület középpontját, a kertet, ugyanakkor meg is nyílik a Könyves Kálmán körút felé: a két körúti épület különböző magasságú tömegei kapuként jelzik majd az együttes bejáratát. A nyitás, a kapujelleg az alsó szinteken még egyértelműbben valósul meg: az itteni kivágásokkal a teljes belső udvar feltárul, hívogatóan nyílik meg az együttes a Könyves Kálmán körút felé. Az egyes épületeket az udvar körüli „forgásuk" határozta meg: így olyan törtvonalú, dinamikus formák jöttek létre, melyek ráerősítenek az absztrakt udvar-koncepcióra: középpontban egy, az épületek geometriai irányaiból levezethető spirális támfalépítmény zöld dombja került. Az így kialakult zárt, de mégis nyitott térbeli világ építészeti mikroklímája jelentheti az együttes egyik fő sajátosságát. Az épületek bár különállóak, de kapcsolatuk nyilvánvaló: a homlokzati és tetősíkok finom törésekkel artikulálódnak az egyes épületeken belül – ugyanakkor folytatódó, folyamatos vonalaik, síkjaik az épületek közötti egyértelmű kapcsolatot biztosítják. Ez egy olyan dinamikát is ad az együttesnek, ami (kissé spirálszerűen) az első, legalacsonyabb épülettől indulva jut el a harmadik, a legmagasabb – az együttest befejező, sarki pozíciójú – épületig. A homlokzatok világosszürkés színű, ferdeszögben dörzsölt vakolatot kaptak, amelyek a nyílászárók és a parapetüveg-burkolatok szürkés világával a tömbszerű koncepció homogenitását, erejét hivatottak hangsúlyozni, ugyanakkor választ próbálnak keresni az indusztriális jellegű helyszín és a bériroda-funkció építészeti feszültségére.