Az ívelt falak és tömeg az adott helyen minden további építészeti attrakció nélkül magára vonja a figyelmet, és jelszerűen viselkedik, képes az „önálló” életre a heterogén környezetben, ezzel együtt viszont egyszerű és racionális.
A campus derékszögű koordináta rendszere jellegzetes karaktert ad az egész – egyébként bontással létrehozott - egyetemi területnek. Ettől teljesen eltérő a révfalui városrész megmaradt családi házas beépítése, amelynek a hátsókertjei néznek a leendő kiállítási központ felé.
A tervezett sportpályák befeszülnek a maradék terület sarkába, a pályázati helyszínt akár a „maradék maradékának” is nevezhetnénk. A rigorózus 90 fokos szögek itt futnak össze a szabálytalan partvonallal, a több hektáros tömbtelek itt aprózódik el lakóház telkekké. Felmerül a kérdés, hogy ez a heterogén környezet hogyan kezelhető; folytatódjék a domináns egyetemi rendszer, vagy attól elrugaszkodva, egy öntörvényű új beépítés jöjjön létre.Az általunk választott megoldás inkább az utóbbi mellett teszi le a voksát, de többé-kevésbé rejtetten a campus koordináta rendszerét is magába foglalja.
Praktikus okokból és a vízpart közelsége miatt is a kiállítási központ lábakon áll (lebeg), a külvilághoz hidak kötik. Maga a kiállítási tér kétszintes, ami az adott esetben véleményünk szerint az ideális megoldás.
Az épület architektúráját egyszerű, nagyvonalú gesztusok és visszafogottság jellemzik. A racionális, tiszta szerkesztettség a homlokzatokon is érzékelhető. A tömör falfelületek vakoltak (törtfehér színű, szilikonbázisú kapart vakolat, 1 mm-es szemcsemérettel). a földszinti üvegsáv „fogazott”, így a felületet állandóan változó árnyékhatások és tükröződések gazdagítják. A „fűrészfogak” csak a bejáratoknál (fő- és gazdasági, illetve büfé terasz) egyenesednek ki, vagy mélyednek be, segítik a tájékozódást. Az épület lebeg a -01 szint felett, a kapcsolódás a külvilághoz minden irányból hidakon keresztül történik. A belső terek könnyen áttekinthetők, racionálisak, ugyanakkor nem érdektelenek. Az anyaghasználat belül egyszerű és semleges (szürke terazzo padló, festett fehér falak, tömör gipszkarton álmennyezet), hiszen az épületben a hangsúly a kiállításon van, az építészetnek hátteret kell adnia, és nem konkurálhat a fő funkcióval. A kiállítási tárgyak valószínűleg egyébként is „színes” világot képviselnek.
Nagy Iván, Görbicz Máté, Kund Iván Patrik, Szabó Dávid
nyílt tervpályázat - 1. díj
Győr, Magyarország
Győr Polgármesteri Hivatal
Bujnovszky Tamás
nyílt tervpályázat - 1. díj
Győr, Magyarország
Győr Polgármesteri Hivatal
Bujnovszky Tamás
Az ívelt falak és tömeg az adott helyen minden további építészeti attrakció nélkül magára vonja a figyelmet, és jelszerűen viselkedik, képes az „önálló” életre a heterogén környezetben, ezzel együtt viszont egyszerű és racionális.
A campus derékszögű koordináta rendszere jellegzetes karaktert ad az egész – egyébként bontással létrehozott - egyetemi területnek. Ettől teljesen eltérő a révfalui városrész megmaradt családi házas beépítése, amelynek a hátsókertjei néznek a leendő kiállítási központ felé.
A tervezett sportpályák befeszülnek a maradék terület sarkába, a pályázati helyszínt akár a „maradék maradékának” is nevezhetnénk. A rigorózus 90 fokos szögek itt futnak össze a szabálytalan partvonallal, a több hektáros tömbtelek itt aprózódik el lakóház telkekké. Felmerül a kérdés, hogy ez a heterogén környezet hogyan kezelhető; folytatódjék a domináns egyetemi rendszer, vagy attól elrugaszkodva, egy öntörvényű új beépítés jöjjön létre.Az általunk választott megoldás inkább az utóbbi mellett teszi le a voksát, de többé-kevésbé rejtetten a campus koordináta rendszerét is magába foglalja.
Praktikus okokból és a vízpart közelsége miatt is a kiállítási központ lábakon áll (lebeg), a külvilághoz hidak kötik. Maga a kiállítási tér kétszintes, ami az adott esetben véleményünk szerint az ideális megoldás.
Az épület architektúráját egyszerű, nagyvonalú gesztusok és visszafogottság jellemzik. A racionális, tiszta szerkesztettség a homlokzatokon is érzékelhető. A tömör falfelületek vakoltak (törtfehér színű, szilikonbázisú kapart vakolat, 1 mm-es szemcsemérettel). a földszinti üvegsáv „fogazott”, így a felületet állandóan változó árnyékhatások és tükröződések gazdagítják. A „fűrészfogak” csak a bejáratoknál (fő- és gazdasági, illetve büfé terasz) egyenesednek ki, vagy mélyednek be, segítik a tájékozódást. Az épület lebeg a -01 szint felett, a kapcsolódás a külvilághoz minden irányból hidakon keresztül történik. A belső terek könnyen áttekinthetők, racionálisak, ugyanakkor nem érdektelenek. Az anyaghasználat belül egyszerű és semleges (szürke terazzo padló, festett fehér falak, tömör gipszkarton álmennyezet), hiszen az épületben a hangsúly a kiállításon van, az építészetnek hátteret kell adnia, és nem konkurálhat a fő funkcióval. A kiállítási tárgyak valószínűleg egyébként is „színes” világot képviselnek.