Az M3-as metróvonal észak-dél irányban köti össze a főváros pesti kerületeit, így különböző állomásai teljesen eltérő karakterű városnegyedekben találhatók. A tervezési feladatban kijelölt három meglévő és egy új felszíni állomásépület környezete is teljesen különbözik egymástól. Van patinás és átalakulóban levő belvárosi helyszín (Arany J. u. és Klinikák),Dél-pesti régebbi (Pöttyös u.) és Észak-pesti újabb külvárosi lakótelep(Óceánárok utca), azonban mindegyik meglévő állomásban közös, hogy az egykor transzparens,tisztán szerkesztett épületek elszlömösödtek, és –funkcionálisan is- kaotikus benyomást keltenek.
A rekonstrukció egységes alapvetései a következők:
- Funkcionális rendteremtés (szlömösödés kitakarítása),
- Transzparencia visszaállítása (ahol lehetséges),
- Környezeti,utasforgalmi kapcsolódás javítása,
- Könnyed,korszerű, dinamikus megjelenés (ahol lehetséges).
Természetesen a képet árnyalják a meglévő állomások kötöttségei, adottságai, valamint a gazdaságossági szempontok. Míg a legkötöttebb feladatnál, a Klinikák állomáson, a felépítmény polgári védelmi funkciójából adódóan az alaphelyzeten nemigen lehetett változtatni, addig a Pöttyös utcai lakótelepen –racionális okokból- tartottuk meg a felszíni csarnok tartószerkezetét, az Arany János utcánál viszont csak egy teljesen új, magasabb igényszintű felszíni állomás létrehozását tartottunk elképzelhetőnek.
Minden meglévő állomás ’funkcionális rendbetételének’ közös vonása, hogy az egykori, utasforgalmi csarnokba beépült és üzemi területekkel ’összekeveredett’kereskedelmi egységeket lehetőleg egyetlen blokkban, tisztán és jól megközelíthetően helyezzük el újra.
Az Arany János utcai állomásból egy belvárosi,eklektikus házakkal körülvett téren elhelyezett külvárosi földszintes épület érzékelhető, ahol az eredeti koncepcióban még felfedezhető volt az a szándék,hogy a felszínre vezető mozgólépcsőket egy transzparens, könnyű építmény fedje csak le. Azonban a megvalósulás óta eltelt évtizedek alatt, nemcsak újabb és újabb kis üzletek kerültek koncepció nélkül és igénytelenül elhelyezésre az épületben, illetve annak fedett-nyitott tereit is elfoglalva, hanem maga a könnyűszerkezetes épület is elavult, mind műszaki, mind esztétikai értelemben.
A rekonstrukció során tehát indokolt egy teljesen új, igényes kialakítású, a belváros karakterébe illeszkedő felszíni fogadótér létrehozása, ahol a kereskedelmi egységek rendezetten és az üzemi területektől jól elkülönítve kerülnek elhelyezésre, visszaállítva a transzparenciát és a könnyedséget is. A fogadótér fölé változó ritmusú, karcsú acéloszlopokon nyugvó tetőt terveztünk, melynek síkja horizontális értelemben is ’megmozdul’, ellentétben a régi épület kissé monoton lapostetejével. A tető töréspontja a föld alá szállás helyét jelöli meg. Az üzemi terület (forgalmi ügyelet) a helyén marad (ennek áthelyezése jelentős többletköltséggel járna), a külső környezet újrafogalmazása viszont lehetővé teszi, hogy a vendéglátó egységek (pék, büfé) az épület délnyugati végében, a tér felé fordulva kapjanak helyet. A megmaradó metrószellőző körüli üzleteket újrafogalmaztuk, excentrikus elhelyezésükkel figyelembe véve az utasforgalmi áramlásokat. Természetesen a mozgólépcsők és azok megközelítése változatlan maradt, és az új tágas, szellős közönségforgalmi csarnokban elhelyeztetők a be- és kiléptető kapuk is. A jegyautomaták közük 2 db a passzázskapukon belül létesül, 2 db pedig 24h-s használattal a fedett átjáróban.
A tér átépítése során megtartottuk a nagyobb értékes fa egyedeket, az épített növénykazettákat és a tér burkolatát azonban újrafogalmaztuk, igényesebbé tettük (sávozott gránit burkolat). A BUBI állomást javasoljuk áttelepíteni közvetlenül a kerékpárút mellé.
Az épület homlokzati karakterét a filigrán, dinamikus ritmusú acéloszlopsor és a mögötte húzódó üveghártya adja, valamint az aranyra festett mennyezet. A szélein elvékonyított, döntött síkú álmennyezeten vonalszerű világítás folytatja a dinamikusan csíkos karaktert. A csarnok transzparens terében úszó tömör kiszolgáló blokkok fényes, sík falai jól tisztítható, homogén műgyantás vakolatúak. A padlóburkolat időtálló, csúszásgátló lángolt gránitlap.
A belvárostól egy karnyújtásnyira elhelyezkedő Üllői úti csomópontban a meglévő felszíni épület masszív, zárt karakterének oka kettős rendeltetése: az épület maga is már polgári védelmi óvóhely. Ebből adódóan az elburjánzó kiskereskedelmi funkciók a vastag vasbeton fal két oldalára tapadtak rá, a belső térben a mozgólépcső mögé szorítva üzemi funkciókat, kívül pedig az eltartott burkolat vékony üvegezett sávjában (a leleményes kínai árus magába a kőburkolatba költözött), valamint újabban megjelentek a fabódék is. A telepítés hibája, hogy a kijárat nem a tér, hanem a keskeny Szigony utca felé tájolt. Ezen nem lehet változtatni, az a probléma viszont már orvosolható, hogy a zárt dobozból az utcára ne minden átmeneti tér nélkül lépjünk ki.
Az utasforgalmi csarnokból száműztük az üzleteket, erre azért is szükség volt, mert a beléptető rendszer helyigény emiatt a peronzáron kívül nem is maradt erre hely. A kereskedelmi funkciókat a bejárattal szembeni széles járdán elhelyezett új blokkba telepítettük, majd a tetőt megnyújtva egy új kapumotívumot és fedett passzázst hoztunk létre a jelenlegi bejárat előtt. Bár az állomás masszív karaktere megmaradt, zártságát oldja az átjárhatóság, és a bejárat helye is egyértelmű lett, immár védett formában.
A felszíni épület mögötti teresedés helyzetbe hozását nem tette lehetővé a kijárat kötött iránya, és véleményünk szerint ezt a kérdést nem oldotta volna meg egy-egy üzlet elhelyezése azon az oldalon. A jelenleg sivár hangulatú terecskét inkább intenzív parkosítással tennénk jobb hangulatúvá. A régi-új lapostetőre rálátnia környező épületekből, ennek humanizálását extenzív zöldtetővel kezelnénk.
A betonépítmény sajátos, ívelt sarkú kőburkolatát nagyrészt megtartottuk és kiegészítettük, mind az oldalfalakon, mind az attikán. A megszüntetett külső üzletek helyén ’előbukkan’ a masszív tartószerkezet kubusa, amit szálcsiszolt,fényes, enyhén tükröződő acéllemez burkolattal borítunk. Az új üzleti blokk tömör, külső fele szintén kőburkolatos, megnyíló, belső oldala könnyed üvegportál felület. Fontos szerepe van a födém alatti világító álmennyezetnek,mely lebegő érzettel ellensúlyozza a vaskos hatású attikát.
Szintén az Üllői út mellett, de kijjebb, a József Attila lakótelep szélén a metró már közvetlenül a felszín alatt halad, így az eredeti koncepció szerint a főútról nézve fél szinttel süllyesztett lepényépület adja a fogadócsarnok terét és innen közelíthető meg az Üllői út alatti aluljáró is. A belvárosi helyszínekhez képest a tér itt tágas, szinte üres.
Az eredeti terv része volt egy másik, hasonló pozíciójú épületrész is, kereskedelmi funkciókkal, de ez nem épült meg. Az üzletek így az utasforgalmi lepényépületből hasítottak ki ad-hoc módon területeket, illetve a téren valósultak meg különböző bódék formájában. Az is megfigyelhető, hogy (az instant funkciók, pl. az újságos kivételével) inkább az állomásépületen kívüli egységek maradtak életben.
A rekonstrukció során itt is első feladat a funkcionális rendteremtés, bár az állomásépület ’testéből’ már csak az elhagyatott üzleteket kellett eltávolítani. Ugyanakkor a téren működő szoliter kereskedelmi egységeket is integrálni kell az új koncepcióba. És itt igazolódik be az eredeti tervezők meglátása: szükség van még egy elemre, ha nem is az eredeti, kissé túlméretezett formában, hanem a jelenlegi, utasáramlási irányokra rászervezett konfigurációban.
Mindezek utána gazdaságossági, racionális szempontokat is alaposan megvizsgáltuk. Míg a Klinikáknál kötelező volt a tartószerkezet megtartása, az Arany János utcánál ugyanez nem lett volna kellően igényes megoldás, itt úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a felmenő tartószerkezeteket és a terjedelmes födémet is, ha a későbbi részletes statikai vizsgálatok is lehetővé teszik annak perforálását,hiszen a kör alakú felülvilágítók révén derűs hangulatú, ’fénnyel pöttyözött’terek jönnének létre. A jelenlegi bitumenes fedés helyett pedig –a rálátás miatt- javasoljuk extenzív zöldtető kialakítását.
Természetesen az esztétikailag elavult üvegportálok, belső burkolatok cseréje elengedhetetlen jó minőségű tartós anyagokra (pl. gránit). Nagyméretű, biztonsági üvegtáblák adják az állomásépület transzparenciáját, új fémlemez burkolatot kap az attika,illetve a megmaradó szolgálati épületrész kőburkolata is felújítandó. Az utasforgalmi csarnokban a beléptető rendszerrel lehatárolt peronzáron kívüli területen csak egy-két instant funkció kapna helyet. Jegyautomaták telepíthetők a csarnokba, de 24h-s funkcióval a fedett nyitott térben, az aluljáró bejáratnál is.
Mind külső, mind belső kialakításában rokon az új,kereskedelmi egységeket magába foglaló épület, az új ’kistestvér’.
A helyszín a Káposztásmegyeri lakótelepen található, ahol feladat egy olyan felszíni nyomvonalú, szélső peronos metróállomás tervezése, mely adaptálható az M3 vonalészaki meghosszabbításának többi új megállójára is. A két peron akadálymentes módon közelíthető meg (liftek, mozgólépcsők), illetve az állomáshoz tartoznak előírt szolgálati és egyéb kereskedelmi egységek is. Elvileg elképzelhető mind a felüljárós, mind az aluljárós feltárás, de esztétikai szempontból mindenképpen az aluljárós kialakítást tartjuk kedvezőbbnek. Ennek a változatnak további előnye, hogy maga a peronlefedés könnyebben adaptálható bármely helyszínre, hiszen az esetlegesen eltérő volumenű szolgálati és üzleti helyiség csoportok tőle független elrendezésben és léptékben alakíthatók ki a felszín alatt.
Fontosnak tartjuk, hogy az át-, illetve újjáépített állomásokhoz hasonlóan (Pöttyös u.,Arany János u.) a transzparencia az új létesítmények karakterében is megjelenjen. További rokon vonás, hogy a kereskedelmi egységek is egy blokkban,a peronzáron kívül kerülnek elhelyezésre. Ez teszi lehetővé az utasforgalmi csarnokok, illetve a peronok átláthatóságát, nagyvonalú kialakíthatóságát.Célunk, hogy a metróvonal északi állomásain alkalmazandó rámpás és aluljáró-lépcsős kijáratok lefedése, valamint az új tervezett felszíni állomások karaktere egységes képet adjon. Építészeti karakterüket a transzparencia mellett a dinamizmus jellemzi. Tulajdonképpen már az Arany János utcai felszíni létesítmény is új elemnek tekinthető ezen állomások sorában,ahol szintén érzékelhetők ezek a karakterelemek.
Az Óceánárok utcai állomás hosszméreteiben azonban más nagyságrend. A tömeget finom töréssel tagoltuk, az utasforgalom sűrűségéhez illeszkedve. A filigrán vasbeton perontetőt kívülről változó sűrűségű, lamellaszerű karcsú acél oszlopsor szegélyezi. A csapóeső elleni védelem a szükséges szakaszokon pontmegfogású üvegtáblákkal oldható meg. A peronok végein liftek, illetve mozgólépcsők vezetnek a Külső Szilágyi út alatti aluljárókba. A lakótelep felőli oldalon a kijáratok hasonló kialakításúak. Ezek ’védelme’ a Dózsa György útnál alkalmazott ’típus-szerkezetekkel’ történik, melyek rokon-karakterűek a peronlefedésekkel.
Az aluljáró bejáratoknál az oszlopra szerelt logó mellett elhelyezzük az utas tájékoztatótotemet. Az aluljárók üzletsora után alakítjuk ki a peronzárat (kapuk), a feljáratokat az arculati elemkészlet szerinti ’frízekkel’ jelöljük. A peronon az utastájékoztató térképek (vitrinek) és a szokásos ’függőleges vonalcsíkok’kapnak helyet.
A feladatrésze az M3 metróvonal csatlakozó aluljáróinál a felszínre vezető lépcsők és rámpák lefedése. Ennek mintatípusa a Dózsa György úti állomásnál tervezendő meg. Minden új, tervezett felszíni építmény közös karaktervonása a transzparencia és a dinamizmus. Ezek olyan tulajdonságok, melyek nem csak a peronlefedéseknél alkalmazhatók előnyösen, hanem ideálisak az aluljáró-kijárati típuslefedések építészeti arculatánál is. A lépcső-lefedés, a rámpa-lefedés,illetve a perontetők között méretbeli különbség van, de az eszközkészlet csaknem azonos. Így az egész M3 metró új, felszínen is megjelenő építészeti arculata egységes lehet, ami ’rangot’ adhat a jelenleg leginkább amortizálódott vonalnak. A típus lefedéseknél tehát, megjelennek a már ’ismerős’ filigrán acéloszlopok, és a ’tető’ síkja is szintén döntött, de maga a lefedés itt biztonsági üvegből készül, melyet az oszlopokat összekötő acélszelemenek tartanak. Ez a konstrukció a peronlefedéseknél is transzparensebb, hiszen a cél itt egy légiesen könnyed, ’alig észrevehető’védőtető megalkotása, mely elegáns, de ’semlegességével’ nem ’zavaró elem’ az adott városképben.
Minden állomásnál javasoljuk, hogy az adott helyhez kapcsolódó vagy asszociálható tartalmak jelenjenek meg valamilyen ’olvasható’ vagy látható formában. Itt a Dózsa György úton, a közeli székházakra utalva, budapesti ’közműtörténeti kiállítást’ javasolunk az aluljáróban. Az Óceánárok megállónál ’Budapest vizei,patakjai’ lehetne a téma. A Klinikáknál és a Pöttyös utcánál falfelületekre vetítve jelenhetne meg az orvostudományi-, illetve a helytörténeti tematika. Az Arany János utca kijárati épületének üvegfelületébe pl. a Toldi eposz lehetne belegravírozva.
Fialovszky Tamás, Félix Zsolt, Hőnich Richárd, Sólyom Benedek, Hellenpárt György, Kárpáti Fanni
Vionin visual
Metró állomás
nyílt tervpályázat - 1. díj
Budapest, Magyarország
Metró állomás
nyílt tervpályázat - 1. díj
Budapest, Magyarország
Az M3-as metróvonal észak-dél irányban köti össze a főváros pesti kerületeit, így különböző állomásai teljesen eltérő karakterű városnegyedekben találhatók. A tervezési feladatban kijelölt három meglévő és egy új felszíni állomásépület környezete is teljesen különbözik egymástól. Van patinás és átalakulóban levő belvárosi helyszín (Arany J. u. és Klinikák),Dél-pesti régebbi (Pöttyös u.) és Észak-pesti újabb külvárosi lakótelep(Óceánárok utca), azonban mindegyik meglévő állomásban közös, hogy az egykor transzparens,tisztán szerkesztett épületek elszlömösödtek, és –funkcionálisan is- kaotikus benyomást keltenek.
A rekonstrukció egységes alapvetései a következők:
- Funkcionális rendteremtés (szlömösödés kitakarítása),
- Transzparencia visszaállítása (ahol lehetséges),
- Környezeti,utasforgalmi kapcsolódás javítása,
- Könnyed,korszerű, dinamikus megjelenés (ahol lehetséges).
Természetesen a képet árnyalják a meglévő állomások kötöttségei, adottságai, valamint a gazdaságossági szempontok. Míg a legkötöttebb feladatnál, a Klinikák állomáson, a felépítmény polgári védelmi funkciójából adódóan az alaphelyzeten nemigen lehetett változtatni, addig a Pöttyös utcai lakótelepen –racionális okokból- tartottuk meg a felszíni csarnok tartószerkezetét, az Arany János utcánál viszont csak egy teljesen új, magasabb igényszintű felszíni állomás létrehozását tartottunk elképzelhetőnek.
Minden meglévő állomás ’funkcionális rendbetételének’ közös vonása, hogy az egykori, utasforgalmi csarnokba beépült és üzemi területekkel ’összekeveredett’kereskedelmi egységeket lehetőleg egyetlen blokkban, tisztán és jól megközelíthetően helyezzük el újra.
Az Arany János utcai állomásból egy belvárosi,eklektikus házakkal körülvett téren elhelyezett külvárosi földszintes épület érzékelhető, ahol az eredeti koncepcióban még felfedezhető volt az a szándék,hogy a felszínre vezető mozgólépcsőket egy transzparens, könnyű építmény fedje csak le. Azonban a megvalósulás óta eltelt évtizedek alatt, nemcsak újabb és újabb kis üzletek kerültek koncepció nélkül és igénytelenül elhelyezésre az épületben, illetve annak fedett-nyitott tereit is elfoglalva, hanem maga a könnyűszerkezetes épület is elavult, mind műszaki, mind esztétikai értelemben.
A rekonstrukció során tehát indokolt egy teljesen új, igényes kialakítású, a belváros karakterébe illeszkedő felszíni fogadótér létrehozása, ahol a kereskedelmi egységek rendezetten és az üzemi területektől jól elkülönítve kerülnek elhelyezésre, visszaállítva a transzparenciát és a könnyedséget is. A fogadótér fölé változó ritmusú, karcsú acéloszlopokon nyugvó tetőt terveztünk, melynek síkja horizontális értelemben is ’megmozdul’, ellentétben a régi épület kissé monoton lapostetejével. A tető töréspontja a föld alá szállás helyét jelöli meg. Az üzemi terület (forgalmi ügyelet) a helyén marad (ennek áthelyezése jelentős többletköltséggel járna), a külső környezet újrafogalmazása viszont lehetővé teszi, hogy a vendéglátó egységek (pék, büfé) az épület délnyugati végében, a tér felé fordulva kapjanak helyet. A megmaradó metrószellőző körüli üzleteket újrafogalmaztuk, excentrikus elhelyezésükkel figyelembe véve az utasforgalmi áramlásokat. Természetesen a mozgólépcsők és azok megközelítése változatlan maradt, és az új tágas, szellős közönségforgalmi csarnokban elhelyeztetők a be- és kiléptető kapuk is. A jegyautomaták közük 2 db a passzázskapukon belül létesül, 2 db pedig 24h-s használattal a fedett átjáróban.
A tér átépítése során megtartottuk a nagyobb értékes fa egyedeket, az épített növénykazettákat és a tér burkolatát azonban újrafogalmaztuk, igényesebbé tettük (sávozott gránit burkolat). A BUBI állomást javasoljuk áttelepíteni közvetlenül a kerékpárút mellé.
Az épület homlokzati karakterét a filigrán, dinamikus ritmusú acéloszlopsor és a mögötte húzódó üveghártya adja, valamint az aranyra festett mennyezet. A szélein elvékonyított, döntött síkú álmennyezeten vonalszerű világítás folytatja a dinamikusan csíkos karaktert. A csarnok transzparens terében úszó tömör kiszolgáló blokkok fényes, sík falai jól tisztítható, homogén műgyantás vakolatúak. A padlóburkolat időtálló, csúszásgátló lángolt gránitlap.
A belvárostól egy karnyújtásnyira elhelyezkedő Üllői úti csomópontban a meglévő felszíni épület masszív, zárt karakterének oka kettős rendeltetése: az épület maga is már polgári védelmi óvóhely. Ebből adódóan az elburjánzó kiskereskedelmi funkciók a vastag vasbeton fal két oldalára tapadtak rá, a belső térben a mozgólépcső mögé szorítva üzemi funkciókat, kívül pedig az eltartott burkolat vékony üvegezett sávjában (a leleményes kínai árus magába a kőburkolatba költözött), valamint újabban megjelentek a fabódék is. A telepítés hibája, hogy a kijárat nem a tér, hanem a keskeny Szigony utca felé tájolt. Ezen nem lehet változtatni, az a probléma viszont már orvosolható, hogy a zárt dobozból az utcára ne minden átmeneti tér nélkül lépjünk ki.
Az utasforgalmi csarnokból száműztük az üzleteket, erre azért is szükség volt, mert a beléptető rendszer helyigény emiatt a peronzáron kívül nem is maradt erre hely. A kereskedelmi funkciókat a bejárattal szembeni széles járdán elhelyezett új blokkba telepítettük, majd a tetőt megnyújtva egy új kapumotívumot és fedett passzázst hoztunk létre a jelenlegi bejárat előtt. Bár az állomás masszív karaktere megmaradt, zártságát oldja az átjárhatóság, és a bejárat helye is egyértelmű lett, immár védett formában.
A felszíni épület mögötti teresedés helyzetbe hozását nem tette lehetővé a kijárat kötött iránya, és véleményünk szerint ezt a kérdést nem oldotta volna meg egy-egy üzlet elhelyezése azon az oldalon. A jelenleg sivár hangulatú terecskét inkább intenzív parkosítással tennénk jobb hangulatúvá. A régi-új lapostetőre rálátnia környező épületekből, ennek humanizálását extenzív zöldtetővel kezelnénk.
A betonépítmény sajátos, ívelt sarkú kőburkolatát nagyrészt megtartottuk és kiegészítettük, mind az oldalfalakon, mind az attikán. A megszüntetett külső üzletek helyén ’előbukkan’ a masszív tartószerkezet kubusa, amit szálcsiszolt,fényes, enyhén tükröződő acéllemez burkolattal borítunk. Az új üzleti blokk tömör, külső fele szintén kőburkolatos, megnyíló, belső oldala könnyed üvegportál felület. Fontos szerepe van a födém alatti világító álmennyezetnek,mely lebegő érzettel ellensúlyozza a vaskos hatású attikát.
Szintén az Üllői út mellett, de kijjebb, a József Attila lakótelep szélén a metró már közvetlenül a felszín alatt halad, így az eredeti koncepció szerint a főútról nézve fél szinttel süllyesztett lepényépület adja a fogadócsarnok terét és innen közelíthető meg az Üllői út alatti aluljáró is. A belvárosi helyszínekhez képest a tér itt tágas, szinte üres.
Az eredeti terv része volt egy másik, hasonló pozíciójú épületrész is, kereskedelmi funkciókkal, de ez nem épült meg. Az üzletek így az utasforgalmi lepényépületből hasítottak ki ad-hoc módon területeket, illetve a téren valósultak meg különböző bódék formájában. Az is megfigyelhető, hogy (az instant funkciók, pl. az újságos kivételével) inkább az állomásépületen kívüli egységek maradtak életben.
A rekonstrukció során itt is első feladat a funkcionális rendteremtés, bár az állomásépület ’testéből’ már csak az elhagyatott üzleteket kellett eltávolítani. Ugyanakkor a téren működő szoliter kereskedelmi egységeket is integrálni kell az új koncepcióba. És itt igazolódik be az eredeti tervezők meglátása: szükség van még egy elemre, ha nem is az eredeti, kissé túlméretezett formában, hanem a jelenlegi, utasáramlási irányokra rászervezett konfigurációban.
Mindezek utána gazdaságossági, racionális szempontokat is alaposan megvizsgáltuk. Míg a Klinikáknál kötelező volt a tartószerkezet megtartása, az Arany János utcánál ugyanez nem lett volna kellően igényes megoldás, itt úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a felmenő tartószerkezeteket és a terjedelmes födémet is, ha a későbbi részletes statikai vizsgálatok is lehetővé teszik annak perforálását,hiszen a kör alakú felülvilágítók révén derűs hangulatú, ’fénnyel pöttyözött’terek jönnének létre. A jelenlegi bitumenes fedés helyett pedig –a rálátás miatt- javasoljuk extenzív zöldtető kialakítását.
Természetesen az esztétikailag elavult üvegportálok, belső burkolatok cseréje elengedhetetlen jó minőségű tartós anyagokra (pl. gránit). Nagyméretű, biztonsági üvegtáblák adják az állomásépület transzparenciáját, új fémlemez burkolatot kap az attika,illetve a megmaradó szolgálati épületrész kőburkolata is felújítandó. Az utasforgalmi csarnokban a beléptető rendszerrel lehatárolt peronzáron kívüli területen csak egy-két instant funkció kapna helyet. Jegyautomaták telepíthetők a csarnokba, de 24h-s funkcióval a fedett nyitott térben, az aluljáró bejáratnál is.
Mind külső, mind belső kialakításában rokon az új,kereskedelmi egységeket magába foglaló épület, az új ’kistestvér’.
A helyszín a Káposztásmegyeri lakótelepen található, ahol feladat egy olyan felszíni nyomvonalú, szélső peronos metróállomás tervezése, mely adaptálható az M3 vonalészaki meghosszabbításának többi új megállójára is. A két peron akadálymentes módon közelíthető meg (liftek, mozgólépcsők), illetve az állomáshoz tartoznak előírt szolgálati és egyéb kereskedelmi egységek is. Elvileg elképzelhető mind a felüljárós, mind az aluljárós feltárás, de esztétikai szempontból mindenképpen az aluljárós kialakítást tartjuk kedvezőbbnek. Ennek a változatnak további előnye, hogy maga a peronlefedés könnyebben adaptálható bármely helyszínre, hiszen az esetlegesen eltérő volumenű szolgálati és üzleti helyiség csoportok tőle független elrendezésben és léptékben alakíthatók ki a felszín alatt.
Fontosnak tartjuk, hogy az át-, illetve újjáépített állomásokhoz hasonlóan (Pöttyös u.,Arany János u.) a transzparencia az új létesítmények karakterében is megjelenjen. További rokon vonás, hogy a kereskedelmi egységek is egy blokkban,a peronzáron kívül kerülnek elhelyezésre. Ez teszi lehetővé az utasforgalmi csarnokok, illetve a peronok átláthatóságát, nagyvonalú kialakíthatóságát.Célunk, hogy a metróvonal északi állomásain alkalmazandó rámpás és aluljáró-lépcsős kijáratok lefedése, valamint az új tervezett felszíni állomások karaktere egységes képet adjon. Építészeti karakterüket a transzparencia mellett a dinamizmus jellemzi. Tulajdonképpen már az Arany János utcai felszíni létesítmény is új elemnek tekinthető ezen állomások sorában,ahol szintén érzékelhetők ezek a karakterelemek.
Az Óceánárok utcai állomás hosszméreteiben azonban más nagyságrend. A tömeget finom töréssel tagoltuk, az utasforgalom sűrűségéhez illeszkedve. A filigrán vasbeton perontetőt kívülről változó sűrűségű, lamellaszerű karcsú acél oszlopsor szegélyezi. A csapóeső elleni védelem a szükséges szakaszokon pontmegfogású üvegtáblákkal oldható meg. A peronok végein liftek, illetve mozgólépcsők vezetnek a Külső Szilágyi út alatti aluljárókba. A lakótelep felőli oldalon a kijáratok hasonló kialakításúak. Ezek ’védelme’ a Dózsa György útnál alkalmazott ’típus-szerkezetekkel’ történik, melyek rokon-karakterűek a peronlefedésekkel.
Az aluljáró bejáratoknál az oszlopra szerelt logó mellett elhelyezzük az utas tájékoztatótotemet. Az aluljárók üzletsora után alakítjuk ki a peronzárat (kapuk), a feljáratokat az arculati elemkészlet szerinti ’frízekkel’ jelöljük. A peronon az utastájékoztató térképek (vitrinek) és a szokásos ’függőleges vonalcsíkok’kapnak helyet.
A feladatrésze az M3 metróvonal csatlakozó aluljáróinál a felszínre vezető lépcsők és rámpák lefedése. Ennek mintatípusa a Dózsa György úti állomásnál tervezendő meg. Minden új, tervezett felszíni építmény közös karaktervonása a transzparencia és a dinamizmus. Ezek olyan tulajdonságok, melyek nem csak a peronlefedéseknél alkalmazhatók előnyösen, hanem ideálisak az aluljáró-kijárati típuslefedések építészeti arculatánál is. A lépcső-lefedés, a rámpa-lefedés,illetve a perontetők között méretbeli különbség van, de az eszközkészlet csaknem azonos. Így az egész M3 metró új, felszínen is megjelenő építészeti arculata egységes lehet, ami ’rangot’ adhat a jelenleg leginkább amortizálódott vonalnak. A típus lefedéseknél tehát, megjelennek a már ’ismerős’ filigrán acéloszlopok, és a ’tető’ síkja is szintén döntött, de maga a lefedés itt biztonsági üvegből készül, melyet az oszlopokat összekötő acélszelemenek tartanak. Ez a konstrukció a peronlefedéseknél is transzparensebb, hiszen a cél itt egy légiesen könnyed, ’alig észrevehető’védőtető megalkotása, mely elegáns, de ’semlegességével’ nem ’zavaró elem’ az adott városképben.
Minden állomásnál javasoljuk, hogy az adott helyhez kapcsolódó vagy asszociálható tartalmak jelenjenek meg valamilyen ’olvasható’ vagy látható formában. Itt a Dózsa György úton, a közeli székházakra utalva, budapesti ’közműtörténeti kiállítást’ javasolunk az aluljáróban. Az Óceánárok megállónál ’Budapest vizei,patakjai’ lehetne a téma. A Klinikáknál és a Pöttyös utcánál falfelületekre vetítve jelenhetne meg az orvostudományi-, illetve a helytörténeti tematika. Az Arany János utca kijárati épületének üvegfelületébe pl. a Toldi eposz lehetne belegravírozva.