A GRAPHISOFT Információs Park a már megszűnt Óbudai Gázgyár területének déli részén, mintegy 7 ha-nyi területen helyezkedik el. A tervezéskor a területet két tényező határozta meg. Az egyik - a múlandó - tényező egy korábban felhagyott gyártelep karaktere, lerobbant épületek, épületmaradványok, rendezetlen, elhanyagolt köztes térségek. A másik - az örök - tényező a Duna, a Dunapart, a maga nyugalmával, erejével és szépségével. A múlandó karakter felszámolásából, az örök karakter érvényesítéséből kerekedett ki a GRAPHISOFT Információs Park.
Ez a park valóban Park lett, ahol az első számú meghatározó tényező a tájkert és az abban - campus jelleggel - elszórtan elhelyezkedő épületek. Ebben a parkban -tájkertben - teljesedik ki a Duna és a Hajógyári sziget hatásának nyugalma, ereje és szépsége.
A GRAPHISOFT székház az Információs Park déli végén van, a Duna melletti partsávot foglalja el. Az elhelyezkedést a Duna közelsége, a Duna és a túlparti látvány szépsége határozza meg, ezért az épületegyüttes a Dunaparti telekhatárhoz közel helyezkedik el.
A beépítést két szempont határozta meg, egyrészt kívánalom volt, hogy az egyes épületrészek villaszerűek legyenek, a környező beépítés nagyságrendjében maradjanak, másrészt cél volt, hogy ezek a villaszerű épületegységek önálló környezetet alkotva helyezkedjenek el. Az önálló környezet ebben az esetben egy piazzetta - fogadóterecske - melyet épületek határolnak és melyből az egész épületegyüttes nyílik. A hatás, a térélmény, a fogadó gesztus tehát már jóval az épületbe lépés előtt elkezdődik, kinn a külső térben és így folytatódik benn az épületben - immár előkészítve, bevezetve.
E két szempont adekvát az egész GRAPHISOFT Információs Parkszellemével, nem konfrontál a campus jelleggel, a tájkerti környezettel, csupán a picit urbánus közeg -a téri történések sűrűsödése- által kiemeli a lényeges elemet, az egész Park szellemi és gyakorlati központját.
Az épületegyüttes három elemből áll, a főépületből (az igazgatással és az adminisztratív központtal), a fejlesztési épületrészből (a fejlesztési munkahelyekkel) és a közösségi épületrészből (az étteremmel és közösségi helyiséggel).
A főépület mind az első ütemnek, mind a későbbiekben kiépülő teljes együttesnek fizikailag (geometriailag) és szellemileg a közepe. Idelépünk be, itt van a recepció (fogadás), itt van (az első emeleten) az igazgatás. Ennek megfelelően itt helyezkednek el mindazok a funkciók, melyek a központhoz kötődnek (adminisztrációs egység, informatikai központ, Sales &Marketing egység, stb.) Ugyancsak itt kaptak helyet azok a funkciók, melyek egyediségük miatt ide csatolhatók (CAD stúdió, gyártás stb.).
A főépülettel két szinten is összekötött épületrész a fejlesztői épület. Ebben az épületrészben helyezkednek el az egyéni, vagy többszemélyes fejlesztési munkahelyek és mindazok a rendeltetések, melyek ezek működéséhez szükségesek (könyvtár, kommunikációs területek, vezetés, számítógépes alközpontok stb.)
Az épületegyüttest alkotó harmadik elem a közösségi épületrész, melynek földszintjén az étterem és a hozzá kapcsolódó melegítőkonyha van, emeletén pedig közösségi rekreációs helyiség (biliárddal és ping-ponggal).
Az épületegyüttes megjelenését, hangulatát komplex igényrendszer határozta meg. A hely szelleméhez való kapcsolódás igénye eredményezte a külső téglafelületek alkalmazását - ezek jelennek meg a Gázgyár régi épületeinek homlokzatain is. A téglafelület alkalmas érzelmi megjelenítője a múlt századvégi -kissé romantikus- ipari építészetnek, de egyben örök anyag, időtlen és univerzális eszköz, melyben a ma éppúgy tükröződik, mint a száz évvel ezelőtti világ. Más szóval ma éppoly korszerű, -a Zeitgeist, a korszellem éppoly hű megszólaltatója- mint száz éve. A hely és az idő alapvetően megszólal ebben az anyagban, de az idő -a XX. század vége- ennél konkrétabb kifejtést is igényel.
A választott architektúrában -azt lehet mondani- felcsillan,felrémlik a XX. század építészetének számos törekvése és útkeresése.Felismerhető benne a BAUHAUS racionalizmusa, a de Stijl geometrikus komponáltsága, a konstruktivizmus költői szerkezetisége. Mindezek nem holmi múltba nézés nosztalgiáját jelentik, hanem a ma nemzetközi építészetének azt a tendenciáját, mely saját gyökereit saját századában keresgéli, azt is lehet mondani, hogy saját századelőjének reneszánszát valósítja meg a század végén.Mindezt természetesen integráltan és rafináltan, a századelő néha gyermekien egyoldalú törekvéseit differenciált, a racionálist a költőivel keverő formában.
Minderről azért érdemes e pár szót szólani, mert a jó épület általános ismérve az időtállóság. Ma ennek a fogalomnak különösen nagy aktualitást ad a felgyorsult idő és a vele együtt jelentkező gyorsan múló és változó divat. Úgy véljük, hogy a saját XX. századi múltunk építészeti szubsztanciája éppoly időtálló, mint annak egyes kiemelkedő alkotásai voltak,és éppoly eredeti, mint ahogy a reneszánsz is eredetien értékelte a klasszikus múltat.
E kis építészet-filozófiai fejtegetés után az egyszerű látványról.
A megjelenés két alapeleme a nyers tégla fal és a hőhídmentes alu nyílászáró-szerkezet. Ez utóbbi két minőségben, egyrészt nagy összefüggő felületeken (főként sarkokon), másrészt hagyományos ablakok, nyílások formájában. A fém könnyedsége, vékonysága, légiessége hatásos kontrasztot és kiegyensúlyozott párost képez a tégla erőteljességével, robusztusságával.
Színekben mindez úgy jelentkezik, hogy a tégla természetes vöröses-bordós színéhez párosul az üveg enyhén kékes-zöldes színe, a fémszerkezetek elegáns halványszürkéje és a látszó betonfelületek márványszemcsés műgyanta vakolattal takart vakító fehérje. Ismét kontraszt és harmónia - hideg és meleg színek konstellációja, izgalmas együttese.
A GRAPHISOFT székház épületegyüttese tervezésének fontos eleme a belső terek árnyalt és kifejező alkalmazása. Nem kell hangsúlyozni,hogy egy épületen belül a belső terek milyensége határozza meg a valódi karaktert. Egyszerű példával szólva egy ember esetében a külső megjelenés (homlokzatok) nagyon fontos, de az igazi karaktert a belső (belső terek) hordozza.
A főépület karakteréhez lényegileg hozzátartozik a kitüntető központi szerep érzékeltetése, a nagyvonalúság láttatása. Ennek eszköze a többszintes bejárati tér a maga mozgalmasságával és méreteivel.
Ez a bejárati tér átláthatósága, üvegezettsége miatt félig-meddig a környezet, félig meddig az épület része -egyesíti magában mindkettőt. Olyan términőséget teremt, melyet szerkezeti és anyaghasználati okok miatt csak a XX. század építészetében jelenhetett meg.
A fejlesztési épület esetében a speciális rendeltetés kiszolgálója a belső téri világ. Erre a belső térre vannak szervezve az épületrész kommunikációs egységei, azok a közös terek, melyek az igazi kreatív közös munka és a rekreáció területei is egyben. Azaz egyediségük miatt inspirálók, berendezésük, kialakításuk miatt megnyugtatók.
Cságoly Ferenc, André Zoltán, Keller Ferenc, Marosi Bálint
Andor Anikó
Irodaház
Budapest III. kerület
Graphisoft Holding Kft.
1998 Budapest Építészeti Nívódíj, emlékérem
2000 Magyar Ingatlanfejlesztési Pályázat II. díj
Irodaház
Budapest III. kerület
Graphisoft Holding Kft.
1998 Budapest Építészeti Nívódíj, emlékérem
2000 Magyar Ingatlanfejlesztési Pályázat II. díj
A GRAPHISOFT Információs Park a már megszűnt Óbudai Gázgyár területének déli részén, mintegy 7 ha-nyi területen helyezkedik el. A tervezéskor a területet két tényező határozta meg. Az egyik - a múlandó - tényező egy korábban felhagyott gyártelep karaktere, lerobbant épületek, épületmaradványok, rendezetlen, elhanyagolt köztes térségek. A másik - az örök - tényező a Duna, a Dunapart, a maga nyugalmával, erejével és szépségével. A múlandó karakter felszámolásából, az örök karakter érvényesítéséből kerekedett ki a GRAPHISOFT Információs Park.
Ez a park valóban Park lett, ahol az első számú meghatározó tényező a tájkert és az abban - campus jelleggel - elszórtan elhelyezkedő épületek. Ebben a parkban -tájkertben - teljesedik ki a Duna és a Hajógyári sziget hatásának nyugalma, ereje és szépsége.
A GRAPHISOFT székház az Információs Park déli végén van, a Duna melletti partsávot foglalja el. Az elhelyezkedést a Duna közelsége, a Duna és a túlparti látvány szépsége határozza meg, ezért az épületegyüttes a Dunaparti telekhatárhoz közel helyezkedik el.
A beépítést két szempont határozta meg, egyrészt kívánalom volt, hogy az egyes épületrészek villaszerűek legyenek, a környező beépítés nagyságrendjében maradjanak, másrészt cél volt, hogy ezek a villaszerű épületegységek önálló környezetet alkotva helyezkedjenek el. Az önálló környezet ebben az esetben egy piazzetta - fogadóterecske - melyet épületek határolnak és melyből az egész épületegyüttes nyílik. A hatás, a térélmény, a fogadó gesztus tehát már jóval az épületbe lépés előtt elkezdődik, kinn a külső térben és így folytatódik benn az épületben - immár előkészítve, bevezetve.
E két szempont adekvát az egész GRAPHISOFT Információs Parkszellemével, nem konfrontál a campus jelleggel, a tájkerti környezettel, csupán a picit urbánus közeg -a téri történések sűrűsödése- által kiemeli a lényeges elemet, az egész Park szellemi és gyakorlati központját.
Az épületegyüttes három elemből áll, a főépületből (az igazgatással és az adminisztratív központtal), a fejlesztési épületrészből (a fejlesztési munkahelyekkel) és a közösségi épületrészből (az étteremmel és közösségi helyiséggel).
A főépület mind az első ütemnek, mind a későbbiekben kiépülő teljes együttesnek fizikailag (geometriailag) és szellemileg a közepe. Idelépünk be, itt van a recepció (fogadás), itt van (az első emeleten) az igazgatás. Ennek megfelelően itt helyezkednek el mindazok a funkciók, melyek a központhoz kötődnek (adminisztrációs egység, informatikai központ, Sales &Marketing egység, stb.) Ugyancsak itt kaptak helyet azok a funkciók, melyek egyediségük miatt ide csatolhatók (CAD stúdió, gyártás stb.).
A főépülettel két szinten is összekötött épületrész a fejlesztői épület. Ebben az épületrészben helyezkednek el az egyéni, vagy többszemélyes fejlesztési munkahelyek és mindazok a rendeltetések, melyek ezek működéséhez szükségesek (könyvtár, kommunikációs területek, vezetés, számítógépes alközpontok stb.)
Az épületegyüttest alkotó harmadik elem a közösségi épületrész, melynek földszintjén az étterem és a hozzá kapcsolódó melegítőkonyha van, emeletén pedig közösségi rekreációs helyiség (biliárddal és ping-ponggal).
Az épületegyüttes megjelenését, hangulatát komplex igényrendszer határozta meg. A hely szelleméhez való kapcsolódás igénye eredményezte a külső téglafelületek alkalmazását - ezek jelennek meg a Gázgyár régi épületeinek homlokzatain is. A téglafelület alkalmas érzelmi megjelenítője a múlt századvégi -kissé romantikus- ipari építészetnek, de egyben örök anyag, időtlen és univerzális eszköz, melyben a ma éppúgy tükröződik, mint a száz évvel ezelőtti világ. Más szóval ma éppoly korszerű, -a Zeitgeist, a korszellem éppoly hű megszólaltatója- mint száz éve. A hely és az idő alapvetően megszólal ebben az anyagban, de az idő -a XX. század vége- ennél konkrétabb kifejtést is igényel.
A választott architektúrában -azt lehet mondani- felcsillan,felrémlik a XX. század építészetének számos törekvése és útkeresése.Felismerhető benne a BAUHAUS racionalizmusa, a de Stijl geometrikus komponáltsága, a konstruktivizmus költői szerkezetisége. Mindezek nem holmi múltba nézés nosztalgiáját jelentik, hanem a ma nemzetközi építészetének azt a tendenciáját, mely saját gyökereit saját századában keresgéli, azt is lehet mondani, hogy saját századelőjének reneszánszát valósítja meg a század végén.Mindezt természetesen integráltan és rafináltan, a századelő néha gyermekien egyoldalú törekvéseit differenciált, a racionálist a költőivel keverő formában.
Minderről azért érdemes e pár szót szólani, mert a jó épület általános ismérve az időtállóság. Ma ennek a fogalomnak különösen nagy aktualitást ad a felgyorsult idő és a vele együtt jelentkező gyorsan múló és változó divat. Úgy véljük, hogy a saját XX. századi múltunk építészeti szubsztanciája éppoly időtálló, mint annak egyes kiemelkedő alkotásai voltak,és éppoly eredeti, mint ahogy a reneszánsz is eredetien értékelte a klasszikus múltat.
E kis építészet-filozófiai fejtegetés után az egyszerű látványról.
A megjelenés két alapeleme a nyers tégla fal és a hőhídmentes alu nyílászáró-szerkezet. Ez utóbbi két minőségben, egyrészt nagy összefüggő felületeken (főként sarkokon), másrészt hagyományos ablakok, nyílások formájában. A fém könnyedsége, vékonysága, légiessége hatásos kontrasztot és kiegyensúlyozott párost képez a tégla erőteljességével, robusztusságával.
Színekben mindez úgy jelentkezik, hogy a tégla természetes vöröses-bordós színéhez párosul az üveg enyhén kékes-zöldes színe, a fémszerkezetek elegáns halványszürkéje és a látszó betonfelületek márványszemcsés műgyanta vakolattal takart vakító fehérje. Ismét kontraszt és harmónia - hideg és meleg színek konstellációja, izgalmas együttese.
A GRAPHISOFT székház épületegyüttese tervezésének fontos eleme a belső terek árnyalt és kifejező alkalmazása. Nem kell hangsúlyozni,hogy egy épületen belül a belső terek milyensége határozza meg a valódi karaktert. Egyszerű példával szólva egy ember esetében a külső megjelenés (homlokzatok) nagyon fontos, de az igazi karaktert a belső (belső terek) hordozza.
A főépület karakteréhez lényegileg hozzátartozik a kitüntető központi szerep érzékeltetése, a nagyvonalúság láttatása. Ennek eszköze a többszintes bejárati tér a maga mozgalmasságával és méreteivel.
Ez a bejárati tér átláthatósága, üvegezettsége miatt félig-meddig a környezet, félig meddig az épület része -egyesíti magában mindkettőt. Olyan términőséget teremt, melyet szerkezeti és anyaghasználati okok miatt csak a XX. század építészetében jelenhetett meg.
A fejlesztési épület esetében a speciális rendeltetés kiszolgálója a belső téri világ. Erre a belső térre vannak szervezve az épületrész kommunikációs egységei, azok a közös terek, melyek az igazi kreatív közös munka és a rekreáció területei is egyben. Azaz egyediségük miatt inspirálók, berendezésük, kialakításuk miatt megnyugtatók.