A feladat építészeti megoldásának a rétegei a városszövettől indíthatók és a mikrokörnyezet megvalósításáig tartanak. Hosszú utat kell bejárni a tervezés folyamán és számtalan lehetőséget kell végiggondolni ahhoz, hogy a megépülő épület olyan otthonná váljon, ami generációk számára válhat meghatározóvá. Ehhez a célhoz egy erős, jelképszerű, érthető építészeti megoldásra van szükség.
A Czucor utcában található foghíj jelenleg üresen tátong, a szűkös telek két jelentősen eltérő magasságú épület közé ékelődik be. Meg kell találni az összekapcsolás lehetséges módját, hiszen zártsorú beépítést ír elő a szabályozás. Nem szabad elfeledkezni azonban egy hátsó szomszédról sem, amely részben épülettel kapcsolódik a telekhatárhoz. Fontos tény, hogy nem csak tűzfalak vannak a telekhatárokon, hanem udvarok is kapcsolódnak a tervezési helyszínhez.
A szomszédos épületek karakterét és geometriáját vizsgálva láthatjuk, hogy az alacsonyabb Czucor utcai épület kis belső udvara fontos az itt élők számára, ez ad levegőt a belső udvarra néző lakásoknak, ezt a jelenleg nyitott teret nem illő tűzfallal bezárni. A hátsó telekhatárnál lévő épületnek nagyon keskeny és hosszú belső udvara van, amit lezárni szintén nem lenne jó. Törekedni kell tehát arra, hogy ahol tűzfal van, oda lehetőleg építsünk, ahol udvar van, oda pedig lehetőleg ne.
A tervezett épület új megközelítésmóddal fejezi be a kialakult beépítést. A környékre jellemző belsőudvaros házak mellé nem egy hasonló belső udvarra néző, introvertált épületet terveztünk, hanem olyat, amely érzékenyen reagál a környezetére. A tűzfalak mellé épülettömegek kerülnek, az udvarok mellett pedig további légterek, udvarok alakulnak ki. A tervezett tömbök gyakorlatilag a meglévő tégla tűzfalak folytatásaiként születnek meg, szintén téglából.
Az utcai térfal hiányát orvosolni kell, és ennek a térfalnak meg kell oldani az eltérő épületmagassági problémákat is. De nem csak az utcai folytonosságot kell újraépíteni, hanem a tömb belső szerkezetét is értelmezni kell. A tömbbelsőben kialakuló tereknek és tömegeknek kapcsolódni kell egymáshoz, alkalmazkodni a lehetőségekhez és a meglévő kontextushoz.
A tervezett épület három alapvető funkcionális egységre bontható. A központi, legfontosabb elem maga a kollégium, a diákok szobáival és az ehhez kapcsolható igazgatási irodákkal. Önálló elem lehet és külön tömegbe formálhatók a professzorok lakásai, ezek ugyan kapcsolódnak a kollégium életéhez, de attól részben el is különülnek. Harmadik egységként csoportosítható a kollégiumi élethez kapcsolódó, de annál mozgalmasabb társalgó-tanulószoba-teakonyha zóna. Ez a három funkció három tömegben jelenik meg a tervünkben, amelyek egyszerre kapcsolódnak, összekötődnek, elválnak és eltávolodnak egymástól. Három elem, három karakter, szorosan egységbe rendezve.
A népmesében sűrűn szerepel három fiú vagy lány, a hősnek három feladatot kell megoldania. A motívumok hármas jelentkezésében gyakran fokozatosság van; az egymás után jelentkező akadályok mindig nagyobbak, a feladatok mindig nehezebbek lesznek. A háromszori ismétlés a szerencse biztosítására, illetve a szerencsétlenség távol tartására irányuló cselekvésekhez is kapcsolódott. A hármas szám igen erős, összetett jelentéstartalommal bír.
Ezáltal egyben a kiegyensúlyozottság és harmónia jelképe is. A cselekvés szintjén a hármas szám hordozza a kettő találkozásával létrejövő harmadikat, tehát magát az alkotást, az eszmék megvalósítását. Ez a hármas szimbolika bontakozott ki a terv építészeti megfogalmazásában. A három tömeg egy tőről fakad, egymásnak testvérei és nem másolatai. Sajátos egyéni arcot mutatnak kifelé, belső karakterük is eltérő, de a génjeik közel azonosak, szellemiségük rokon.
Félix Zsolt, Nagy Iván, Kenéz Gergely, Mudry Luca, Varga Katalin
Oktatási intézmény
nyílt tervpályázat
Budapest IX. kerület
Budapesti Corvinus Egyetem
Oktatási intézmény
nyílt tervpályázat
Budapest IX. kerület
Budapesti Corvinus Egyetem
A feladat építészeti megoldásának a rétegei a városszövettől indíthatók és a mikrokörnyezet megvalósításáig tartanak. Hosszú utat kell bejárni a tervezés folyamán és számtalan lehetőséget kell végiggondolni ahhoz, hogy a megépülő épület olyan otthonná váljon, ami generációk számára válhat meghatározóvá. Ehhez a célhoz egy erős, jelképszerű, érthető építészeti megoldásra van szükség.
A Czucor utcában található foghíj jelenleg üresen tátong, a szűkös telek két jelentősen eltérő magasságú épület közé ékelődik be. Meg kell találni az összekapcsolás lehetséges módját, hiszen zártsorú beépítést ír elő a szabályozás. Nem szabad elfeledkezni azonban egy hátsó szomszédról sem, amely részben épülettel kapcsolódik a telekhatárhoz. Fontos tény, hogy nem csak tűzfalak vannak a telekhatárokon, hanem udvarok is kapcsolódnak a tervezési helyszínhez.
A szomszédos épületek karakterét és geometriáját vizsgálva láthatjuk, hogy az alacsonyabb Czucor utcai épület kis belső udvara fontos az itt élők számára, ez ad levegőt a belső udvarra néző lakásoknak, ezt a jelenleg nyitott teret nem illő tűzfallal bezárni. A hátsó telekhatárnál lévő épületnek nagyon keskeny és hosszú belső udvara van, amit lezárni szintén nem lenne jó. Törekedni kell tehát arra, hogy ahol tűzfal van, oda lehetőleg építsünk, ahol udvar van, oda pedig lehetőleg ne.
A tervezett épület új megközelítésmóddal fejezi be a kialakult beépítést. A környékre jellemző belsőudvaros házak mellé nem egy hasonló belső udvarra néző, introvertált épületet terveztünk, hanem olyat, amely érzékenyen reagál a környezetére. A tűzfalak mellé épülettömegek kerülnek, az udvarok mellett pedig további légterek, udvarok alakulnak ki. A tervezett tömbök gyakorlatilag a meglévő tégla tűzfalak folytatásaiként születnek meg, szintén téglából.
Az utcai térfal hiányát orvosolni kell, és ennek a térfalnak meg kell oldani az eltérő épületmagassági problémákat is. De nem csak az utcai folytonosságot kell újraépíteni, hanem a tömb belső szerkezetét is értelmezni kell. A tömbbelsőben kialakuló tereknek és tömegeknek kapcsolódni kell egymáshoz, alkalmazkodni a lehetőségekhez és a meglévő kontextushoz.
A tervezett épület három alapvető funkcionális egységre bontható. A központi, legfontosabb elem maga a kollégium, a diákok szobáival és az ehhez kapcsolható igazgatási irodákkal. Önálló elem lehet és külön tömegbe formálhatók a professzorok lakásai, ezek ugyan kapcsolódnak a kollégium életéhez, de attól részben el is különülnek. Harmadik egységként csoportosítható a kollégiumi élethez kapcsolódó, de annál mozgalmasabb társalgó-tanulószoba-teakonyha zóna. Ez a három funkció három tömegben jelenik meg a tervünkben, amelyek egyszerre kapcsolódnak, összekötődnek, elválnak és eltávolodnak egymástól. Három elem, három karakter, szorosan egységbe rendezve.
A népmesében sűrűn szerepel három fiú vagy lány, a hősnek három feladatot kell megoldania. A motívumok hármas jelentkezésében gyakran fokozatosság van; az egymás után jelentkező akadályok mindig nagyobbak, a feladatok mindig nehezebbek lesznek. A háromszori ismétlés a szerencse biztosítására, illetve a szerencsétlenség távol tartására irányuló cselekvésekhez is kapcsolódott. A hármas szám igen erős, összetett jelentéstartalommal bír.
Ezáltal egyben a kiegyensúlyozottság és harmónia jelképe is. A cselekvés szintjén a hármas szám hordozza a kettő találkozásával létrejövő harmadikat, tehát magát az alkotást, az eszmék megvalósítását. Ez a hármas szimbolika bontakozott ki a terv építészeti megfogalmazásában. A három tömeg egy tőről fakad, egymásnak testvérei és nem másolatai. Sajátos egyéni arcot mutatnak kifelé, belső karakterük is eltérő, de a génjeik közel azonosak, szellemiségük rokon.
A szomszédos épületeket vizsgálva, kitekintve kicsit a tágabb környezet felé is, meglepődve tapasztaltuk, hogy építési periódustól függetlenül mennyire erősen jelen van a tégla, mint homlokzaton megjelenő építőanyag. A vakolt jellegű házaknál is nemegyszer előfordult, hogy téglabetéteket használtak a múlt századi épületeken. A különböző nagyságú és színű téglák különféle rakásmódjai teszik változatossá az utcakép mikro-szintjét. A szemközti oktatási épületnél ezt sajnos nem vették figyelembe.
Mi úgy éreztük, hogy a tervezési feladat szállás jellegű funkciójához barátságosabb megjelenés illik, ezért az emberközelibb tégla mellett tettük le a voksunkat. A tégla időtálló, elfogadott anyag, könnyű azonosulni vele, a léptéke, a színek változatossága szerethetővé teszi, karbantartást alig igényel. A téglastruktúra olyan rendszert visz a homlokzatba, amely csak közelről fogható fel igazán, messzebbről inkább szemcsés felületté állnak össze a homlokzatok. A téglahomlokzatok ma már elveszítették tartószerkezeti szerepüket. Ezért kihasználjuk ezt a lehetőséget arra, hogy a tégla rakásmódján egy felületen belül változtassunk, a tégla mintázata, iránya, mélysége újabb építészeti réteget, változatosságot, szépséget ad a homlokzatoknak.
A három testvér között van egy nyugodtabb, biztonságot sugalló, erős és tiszta arc. Van egy kisebb, akit közrefog a környezete, nagy szemeivel figyeli a körülötte zajló eseményeket és egy szinttel az utca felett lebeg. Plusz van egy nyúlánk, egy magasra nőtt ifjonc, aki picit háttérbe vonul, nem akar előre állni a sorban, de vidáman les ki a többiek mögül. A burkolat színe vöröses okker.
Az összes tömbre az egyéni arc a jellemző. A tömegeken más-más arányú, ritmusú nyílások találhatók. A kollégiumi szobák és professzori lakások értelemszerűen standard kialakításúak,de az ott lakók nem egyformák, az ablakok kimozgatása erre utal, ezt mutatja meg. A különböző nyílásarányok erősítik a tömegek különbözőségét és ez a feszültség, izgalom érezhető a köztes terekben is.
A bejárat közelében vakolt felület jelenik meg, ez a lábazati sáv erősen kirajzolja a megérkezés helyét. A vakolt felületek között jutunk el a bejárathoz, majd innen tovább vezet a vakolt lábazat a kávézó felé, és befordít a belső udvar irányába. A ház „elején”, majd a legvégén, a legfelső szinteken találkozunk újra a vakolt felülettel, ami igazából lezárja a téglatestek tetejét. Ezek a vakolt zárások eltérőek, a tömbök karakteréhez igazodnak.