A Szent György tér a polgárváros és a palota közti átmeneti zóna. A polgári, a vallási, a katonai és az állami reprezentációs funkciók aránya koronként változott. A középkorban beépített területen Buda visszafoglalása után (a háborús pusztítások nyomán) alakult ki az első teresedés. Több fontos esemény helyszíne volt a tér: itt fejezték le Hunyadi Lászlót, innen indult el a Dózsa-parasztfelkelés, itt koronázták meg IV. Károlyt. Jelenleg a tér keleti oldalát a közjogi méltóságok (köztársasági elnök, miniszterelnök) épületei foglalják el.
A Szent György tér funkcionális kiegyensúlyozottsága fontos érték, amit meg kell őrizni. A keleti épületsor állami reprezentációs épületeit a nyugati épületsor publikus funkciói tarthatják egyensúlyban. A tér most leginkább a turistáké, a vári lakók és a budapestiek ritkán járnak erre. Ennek elsődleges oka a tér rendezetlensége. A turisták jellemzően a Sikló-Halászbástya csapáson fedezik fel a várat. „Egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet” (Európa Kiadó). Magyarország külső megítélésében fontos szerepet játszik a tér, mivel a turisták az itt töltött pár napból több órát a várban sétálnak, a hazavitt élmény nem kis részét a Szent György tér adhatja. De jó lenne, ha a tér a miénk is lehetne, ahová szívesen látogatunk el, akár sűrűbben is.
A tér L-alakú formája miatt a sarok különleges helyzetbe kerül. Jelenleg a 'semmi' történik itt: koncepció nélküli bokros-fás terület, zavaró és fajsúlytalan rom-illusztrációval. Meg kell tisztítani a sarkot a felesleges dolgoktól, és a tér sarkát egy hangsúlyos elemmel kell megjelölni. Koncepciónk szerint ez az Emlékoszlop. A tér túl hosszú ahhoz, hogy homogén módon kezelhető lenne. Tagolhatná a teret a Szent Zsigmond templom, de az alapfalak bemutatása erre alkalmatlan. A templom 3-dimenziós szimbolikus megjelenítése nem csak a tagolást oldja meg, de a tér központi hangsúlyát is adja. A tagolásnak vannak további, finomabb eszközei: a terepszinten a burkolatokkal, a térbútorokkal és a térvilágítással lehet különböző karaktert adni az egyes zónáknak.
Az L-alakú tér rövid szára, a Siklóval érkezők területe, a fogadózóna, a tér ’előszobája’. Ez egy fennsík, ahová jó megérkezni, onnan szétnézni és tovább indulni.
Az L-alakú tér sarkától a templomig tartó terület. Ez a tér ’nappalija’. A sarokra tervezett új épület (a Magyar Vizuális Kultúra Háza) élettel tölti meg a körülötte lévő közteret, és egyben a turisták fogadópontja.
A középkortól be volt építve. A maradék lábazati építmény bontásával ’természetes’ lehetőség nyílik a Dísz tér és a Szent György tér közti elválasztás újrafogalmazására, és az igényelt átjárhatóság valódi megteremtésére. Koncepciónk szerint ez a 'városi liget', a tér ’pihenőszobája’. Mellette Hamvas Béla filozófiáját megelevenítve az Öt Géniusz Háza, melynek földszintje a tájegységenkénti gasztronómiával a tér ’konyhája’.
A tér funkcionális aszimmetriájával összhangban (a keleti oldalon állami, a nyugati oldalon publikus funkciók) a köztársasági elnök és a miniszterelnök épülete előtti zöld védősáv húzódik (VIP-megközelítéssel), amelyben fontos szerepet kaphatnak a kertészeti elemek.
Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Nagy Iván, Ábrahám Tamás, Kenéz Gergely
Urbanisztika
hazai ötletpályázat - kiemelt megvétel
Budapest I. kerület
Urbanisztika
hazai ötletpályázat - kiemelt megvétel
Budapest I. kerület
A Szent György tér a polgárváros és a palota közti átmeneti zóna. A polgári, a vallási, a katonai és az állami reprezentációs funkciók aránya koronként változott. A középkorban beépített területen Buda visszafoglalása után (a háborús pusztítások nyomán) alakult ki az első teresedés. Több fontos esemény helyszíne volt a tér: itt fejezték le Hunyadi Lászlót, innen indult el a Dózsa-parasztfelkelés, itt koronázták meg IV. Károlyt. Jelenleg a tér keleti oldalát a közjogi méltóságok (köztársasági elnök, miniszterelnök) épületei foglalják el.
A Szent György tér funkcionális kiegyensúlyozottsága fontos érték, amit meg kell őrizni. A keleti épületsor állami reprezentációs épületeit a nyugati épületsor publikus funkciói tarthatják egyensúlyban. A tér most leginkább a turistáké, a vári lakók és a budapestiek ritkán járnak erre. Ennek elsődleges oka a tér rendezetlensége. A turisták jellemzően a Sikló-Halászbástya csapáson fedezik fel a várat. „Egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet” (Európa Kiadó). Magyarország külső megítélésében fontos szerepet játszik a tér, mivel a turisták az itt töltött pár napból több órát a várban sétálnak, a hazavitt élmény nem kis részét a Szent György tér adhatja. De jó lenne, ha a tér a miénk is lehetne, ahová szívesen látogatunk el, akár sűrűbben is.
A tér L-alakú formája miatt a sarok különleges helyzetbe kerül. Jelenleg a 'semmi' történik itt: koncepció nélküli bokros-fás terület, zavaró és fajsúlytalan rom-illusztrációval. Meg kell tisztítani a sarkot a felesleges dolgoktól, és a tér sarkát egy hangsúlyos elemmel kell megjelölni. Koncepciónk szerint ez az Emlékoszlop. A tér túl hosszú ahhoz, hogy homogén módon kezelhető lenne. Tagolhatná a teret a Szent Zsigmond templom, de az alapfalak bemutatása erre alkalmatlan. A templom 3-dimenziós szimbolikus megjelenítése nem csak a tagolást oldja meg, de a tér központi hangsúlyát is adja. A tagolásnak vannak további, finomabb eszközei: a terepszinten a burkolatokkal, a térbútorokkal és a térvilágítással lehet különböző karaktert adni az egyes zónáknak.
Az L-alakú tér rövid szára, a Siklóval érkezők területe, a fogadózóna, a tér ’előszobája’. Ez egy fennsík, ahová jó megérkezni, onnan szétnézni és tovább indulni.
Az L-alakú tér sarkától a templomig tartó terület. Ez a tér ’nappalija’. A sarokra tervezett új épület (a Magyar Vizuális Kultúra Háza) élettel tölti meg a körülötte lévő közteret, és egyben a turisták fogadópontja.
A középkortól be volt építve. A maradék lábazati építmény bontásával ’természetes’ lehetőség nyílik a Dísz tér és a Szent György tér közti elválasztás újrafogalmazására, és az igényelt átjárhatóság valódi megteremtésére. Koncepciónk szerint ez a 'városi liget', a tér ’pihenőszobája’. Mellette Hamvas Béla filozófiáját megelevenítve az Öt Géniusz Háza, melynek földszintje a tájegységenkénti gasztronómiával a tér ’konyhája’.
A tér funkcionális aszimmetriájával összhangban (a keleti oldalon állami, a nyugati oldalon publikus funkciók) a köztársasági elnök és a miniszterelnök épülete előtti zöld védősáv húzódik (VIP-megközelítéssel), amelyben fontos szerepet kaphatnak a kertészeti elemek.
A középkori polgárházak helyén a XIX. század végére felépült túlméretezett együttesből a háború után csak a lábazati tömb maradt meg, amit pár éve konzerváltak.
A háborús pusztításnak ritkán van pozitív hozadéka, de ebben az esetben a léptéktelen honvédelmi együttes eltűnéséért nem kellene bánkódnunk. A hét évtizeden át kerülgetett, önmagában értelmezhetetlen és - városépítészeti szempontból - rossz arányú lábazati tömb további megtartásának ma már nem sok értelme van. A 2005-ös pályázati tervekben javasolt kortárs továbbépítés akkor lehetséges irány volt, de azóta a helyzet megérett a felülvizsgálatra. A karmelita kolostorba költöző miniszterelnökség és a nyugati oldal elvárható beépítése után már zsúfolt helyzetet eredményezne az ’épületdugó’ a két tér között, még ha az épület fizikailag átjárható is volna. A két tér közti finomabb váltás csak a „maradék” elbontása után valósítható meg.
Egy különleges, ’városias erdő’ települ, aljnövényzet helyett térburkolat fut a lombok alatt. Természetes szűrőzóna a két tér között, egy sűrű, árnyas liget, ami a turisták számára megpihenésre és hűsölésre is szolgál a kánikulában A liget a Kárpát-medencei őshonos fafajokat mutatja be. Az őshonos fajok közül ide ültethetők: lisztes berkenye, madárberkenye, barkócaberkenye, házi berkenye, bükk, közönséges gyertyán, kis levelű hárs, nagy levelű hárs, korai juhar, mezei juhar, hegyi juhar, tatár juhar, magyar kőris, magas kőris, virágos kőris, hegyi szil, mezei szil, lobogós szil, kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, csertölgy, molyhos tölgy.
Az erdő a természet temploma. A sűrűn ültetett fatörzsek: mint egy régi épület ottmaradt oszlopai. Spirituális világ, a nyugalom és az elmélyülés helye. Az erdő közepén tisztás (a korábbi épület udvarának helyén), ahová besüt a nap, a megvilágosodás helye.
A XV-XVIII.sz. között itt állt királyi kápolnából csak az alapozása maradt meg. A torony helyéről, illetve egyáltalán a létéről sincs biztos, hiteles információnk.
A burkolati szinten bemutatott alapozás a laikusok számára nehezen értelmezhető és nehezen is észrevehető. A hiteles visszaépítéshez nincs elég adat, a jelzésszerű visszaépítés inkább illúzióromboló lenne. Ugyanakkor a templom majdnem négy évszázadon keresztül a tér meghatározó eleme volt, nem csak fizikai valójában, hanem szakrális funkciójával is. Fontos lenne megidézni, legalább spirituális értelemben.
A templomrom a víz helye a téren. A víz többféle formában is megjelenik, burkolatszinten vékony vízfilm fedi le a templom alaprajzát, két dimenzióban érzékeltetve a léptékét. A burkolatba süllyesztett fúvókákból fellőtt víz pedig kirajzolja a templom egykori térbeli formáját. A templom vízzel való megidézése nem állandó szökőkutat jelent, hanem alkalmi vízjátékot (például minden egész órakor pár percre megjelenik a vízsugarakból felépülő templom).
Víz és lélek összekapcsolódik. A víz átalakulása hasonló a lélek útjához. Az esővíz az életet jelenti, az elpárolgó víz a halált. Az újra meg újra megjelenő, majd eltűnő vízjáték jelképezi a templomot emelő kor elmúlását, de azt is, hogy ami egyszer volt, nem múlhat el nyomtalanul.
Az alkalomszerű működtetéssel minimalizálni lehet az üzemeltetési költséget. Mivel nem folyamatos vízsugárról van szó, hanem levegős fúvókákból fellőtt szakaszos vízsugárról, ezért a vízfogyasztás is töredéke a hagyományos szökőkúténak. A biztonságos használatról szélérzékelős szabályozás gondoskodik. Télen - víz hiányában - a térszerkezetet a burkolati grafika rajzolja ki. A templomtól délre eső területen a párásító vízjáték, burkolatba süllyesztett fúvókákkal. Kánikulában frissítő hatású, misztikus hangulatával a középkori vári világot idézi fel.
A középkori Buda sziluettjét negyven torony ékesítette. Ebből mindössze kettő maradt: a Magdolna-torony és a Mátyás-templom. A palota kupolája erős jel, de nem torony. A Szent Zsigmond templom tornya hatvan méter magas lehetett. Nem maradt nyoma, a helye nem beazonosítható.
A Vár legnagyobb terén, a Szent György téren különösen érzékelhető a vertikalitás hiánya. A Budai Vár az ország közepe, a Szent György tér a Budai Vár közepe, az államiság fő helyszíne. Egy felmagasodó jel nem csak a tér fő hangsúlya, hanem az ország központját jelöli meg. Nem mellesleg a turisták iránypontja is, Pestről is jól látszik, ahogy a Sikló fölött kiemelkedik.
A vertikális elem gazdag asszociációs körre támaszkodik. Zászló, harangláb, harangtorony, kopjafa. A magyarság életfája: ezeréves fennmaradásunk jelképe.
Az új 'torony' nem akarja a Szent Zsigmond templom tornyát megidézni. Ezért nem a tér súlypontjában, hanem az L-alakú teresedés sarokpontjában, a gyalogos áramlások metszéspontjánál találja meg a helyét. Az emlékoszlop egy hatvan méter magas üvegbeton pengefal. A falon átderengő fények misztikus hatást keltenek. A fény nem csak finoman átderengi a pengefalat, hanem a falba vágott résen át erős fénysugár hatol át rajta.
A pengefal résén átjutó fénysugár - a fal árnyékának kontrasztjában - látványosan végighalad a téren. Évszaktól és napszaktól függően mindig kicsit más utat jár be a fényfolt. A fény útja mentén a magyar történelem legfontosabb eseményeinek állítunk emléket. Az események évfordulóján, az adott eseményre jellemző percben világít rá a fénysugár az adott emlékhelyre (pl. a nándorfehérvári diadal esetében pontosan délben, a harangszó idején). A nevezetes pillanat különleges hangulatot ad az emlékünnepségnek.
A Szent György utca (volt Zsidó utca) menti első tömbnél volt a legerősebb a polgárvárossal való kapcsolat. A barokk polgárházak helyén a századfordulón a Teleki-palota szecessziós átépítése során alakították ki a főhercegi palota kertjét.
A jelenleg bemutatott alapfalak kirajzolják az egykori polgárházas beépítést. A tömb öt belsőudvaros épületből állt, közülük 2-2 párban összefordítva. A jelenlegi beépítetlenség bizonytalan téri környezetet eredményez, ezt a hiányt meg kell szüntetni. A terület beépítendő, nem csak a Szent György tér rossz értelemben vett határtalansága, hanem a Fehérvári kapu felőli érkezés méltatlan helyzete miatt is.
Az eredeti házkontúrokat és tömegformákat követő, de kortárs gesztusokkal dolgozó, több részből álló épület. A beépítés magassága a polgárvároshoz igazodik, de mintha az eredeti épületeket felemeltük volna és lebegnének a teljesen átlátható és átjárható földszint felett. A tömböt - az eredeti osztás szerint - rések tagolják öt épületre. Ez egyszerre fejezi ki a Kárpát-medencei egységet és a tájegységek különbözőségét is. A rések estére fénycsíkokká válnak, a kiszűrődő fény messzire jelzi az épületben zajló életet.
Az öt épület a Hamvas Béla által definiált öt géniuszt személyesíti meg. Az öt géniusz a történelmi Magyarország öt jellemző tájegysége (Délnyugat, Nyugat, Észak, Alföld, Erdély), az ott élő emberek jellemző karakterével és életszemléletével.
A földszinten - a ’magyarosnak’ ismert standardtól eltérően - az öt tájegység jellemző gasztronómiája fogad minket, karakteres étlapú éttermekkel és prémium élelmiszereket kínáló boltokkal. A pinceszinten a már most működő borpince funkció bővülne, az egyes tájegységek teljes italválasztékát (nem csak bor- és pálinka, hanem sör, gyümölcslé is) bemutatva. Az emeleti szinteken az egyes tájegységek kultúráját és szellemiségét lehetne érzékeltetni, korszerű (nem hagyományos múzeum jellegű) formában.
A klasszicista periódusában jó arányú, elegáns épületnek a századfordulós szecessziós átépítés nem vált előnyére. A háborúban viszonylag épen maradt palotát a 60-as évek második felében bontották le.
A klasszicista épület nem csak építészeti értékénél fogva volt hangsúlyos eleme a térnek. A tér déli részét meghatározó 'épületháromszög' egyike volt, a palota A-épülete és a Sándor-palota mellett. Ez a kiegyensúlyozottság borult fel a bontással. A szembetűnő hiány megszüntetésére érvényes válasz lehet az eredeti 1800-as évekbeli tömeg visszaépítése, amivel a kibillent városépítészeti egyensúly így helyreállítható.
Ha elegendő információ áll rendelkezésre az eredeti állapotról, a korhű újraépítés is elképzelhető (korabeli anyagokkal, szerkezetekkel és építési módokkal). De ennél többről is szó lehet. Az újraépítés során szerepet kaphat a kortárs építészet is, múlt és jelen összedolgozik. Erre jó lehetőség a - nyugat felé eredetileg nyitott - udvar lezárása, korszerű építészeti eszköztárat használva. Az udvarban kialakítható egy szabadtéri rendezvénytér, ami a várfalsétányra nyílik.
A közjogi méltóságok közül a Sándor-palotában dolgozik a köztársasági elnök, a miniszterelnök pedig most költözik a volt karmelita kolostorba. Velük átellenben elvileg logikus választás lenne az Alkotmánybíróságnak adni a Teleki-palotát. Ugyanakkor mivel a tér keleti oldala nem publikus, fontos volna, hogy a nyugati oldal végig publikus funkciókat kapjon, ne legyen benne ’funkcionális zárvány’. Ezért inkább egy olyan reprezentatív rendezvényházra tettünk javaslatot, ami a különböző társadalmi csoportok és szervezetek alkalmi rendezvényeinek helyszíne lehetne (pl. bálok, gyűlések, konferenciák). Emellett az állami reprezentációs igényeket is tudná szolgálni. A Teleki-palotát a belső kialakítása is a reprezentációra predesztinálja, ezzel szemben jellemzően irodaszerű működés esetén (pl. Alkotmánybíróság) nem volna hatékony a térkihasználás.
A háborúban súlyosan megsérült egykori Udvari Istálló hosszan elnyúló épületét az 50-es években bontották el.
A Szent György téri déli sarka zavaróan üres, a Siklóval felérkezőket is bizonytalan téri helyzet fogadja, a szem hirtelen átszalad a Budai hegyekre. A Siklóval szemközti sarkot meg kell fogni egy épülettel. Ugyanakkor az egykori Udvari Istálló tömegalakítása nem volt a legszerencsésebb, zavaróan benyúlt a palota A-épülete elé, nyugatról teljesen kitakarva azt. Az újraépítés több okból, elsősorban a korábbi beépítés vitatható volta miatt sem jön szóba, de a kontextus is megváltozott a bontás óta. A Szent György tér sarkát újra kell gondolni és a megerősítésre, definiálásra egy új épület lenne alkalmas.
Az épület fontos gyalogos csuklópontnál helyezkedik el. A Siklóval érkezőknek pont szemben van. A nyugati várszoknya felől ide érkezik fel az új lift és lépcső. A Mátyás-templom és a palota közti sétány (turista útvonal) itt halad el. A nyugati várfalsétány tervünkben javasolt meghosszabbítása is ide fut majd be. Jó eséllyel- a Halászbástya mellett - ez lesz a Vár legforgalmasabb pontja. A nyugati épületsort lezáró elem a palota sarkáig tart, az egymást átlósan váltó épületpár különleges kapuhelyzetet hoz létre. Ezt erősíti az átlósan elhelyezett nézőtérszerű lépcsőzés. Az épület kelet-nyugat irányban nyitott, bevezeti a várfalsétányt a térre, és fogadja a Tabán felől érkezőket. A tetőteraszról nem csak a városra lehet körben rálátni, de magára a Szent György térre és a palotára is, ez teszi különlegessé a helyzetét.
A korábban a Városliget-projekt részét képező Fotómúzeumnak jelenleg nincs méltó helye. Ennek a tervezési programnak a továbbgondolásával egy olyan központ jöhetne létre, amely lefedi a vizuális kultúra (film,rajzfilm, fotó, videó, plakát stb.) teljes kapcsolódó szegmensét és amelyben elsősorban nem állandó, hanem időszaki kiállítások vannak, a hozzájuk kapcsolódó előadásokkal, vetítésekkel. Az időszaki kiállítások komoly vonzerőt jelentenének a kulturális turizmus számára, az épület méltó módon mutathatná be a világhírű magyar fotósok, filmesek, operatőrök, stb. munkásságát.
Az épület földszintje jellemzően nyitott, egyben információs központ is a turistáknak. A két funkció (infó pont és kiállítás) szimbiózisban működik, együtt él, a cél a turisták bevonzása a kiállításra. Az épület magja a földszinti nagyterem, non-stop filmvetítéssel, illetve a tematikához illőalkalmi előadásokkal és kisebb rendezvényekkel. A kiállítás több szintben körbeöleli a nagytermet és felvezet a tetőteraszra. A tetőteraszról körpanoráma nyílik a Tabán felé, kilátni Pest felé is, és rálátni a Palotára, valamint a Szent György térre.
A háborús pusztítás után a 60-es években folyó rekonstrukció során az A-épületet erősen átépítették (a Szent György téri kaput megszüntették, az udvart megnövelve a nyugati szárnyat nyugat felé eltolták, a belső térrendszert teljesen átalakították, a tetőidomokat más formában építették újra).
A Hauszmann-féle állapothoz való visszatérés kérdése (Munkásmozgalmi Múzeum bővítés elbontása stb.) nem tárgya a pályázatnak. A térre néző homlokzat viszont a palota északi arca. Kapu nélkül kifejezéstelen ez az arc. A homlokzat előtt restaurált középkori pincék zavarnak bele az összképbe.
A kapu jelzése az eredeti helyén. A világháború utáni toldás miatt a kapu eredeti helyén történő jelzése finom aszimmetriát jelent a homlokzaton. A jelzés módja lehet egyszerű jel (például kapukeret, stilizált oszlopsor, vagy egy kis fedett tér) vagy művészeti alkotás (kapuszobor). A pengefalszerű torony pedig szimbolikusan kitakarja az eredeti homlokzat megtoldását, így tér felőli látványban az eredeti szimmetria is helyreáll és érzékelhetővé válik.
A Dísz tér nem is igazi tér abban az értelemben,hogy nem egy városrész központját adja (mint pl. a Szentháromság tér). A katonai és reprezentációs funkciójú Szent György térrel szemben a Dísz tér az egykori (Szent Györgyről elnevezett) piacával pezsgő életet élt. A keleti házsor déli végén álló barokk lakóházak helyén épült négyemeletes Külügyminisztérium és a Honvédelmi Főparancsnokság aránytalanul nagy épülete a század elején nagy felháborodást váltott ki. Nem véletlen, hogy a háborús pusztítás után elbontásra kerültek, a torzót leszámítva. Az elmúlt hét évtizedben nem sikerült a polgárváros délkeleti sarkát megnyugtatóan lezárni.
A háború utáni bontásokkal megváltozott a helyzet, térfal hiányok keletkeztek. A polgárváros keleti házsora lezáratlan. A tér pezsgő piac helyett autós beléptető rendszer, köztéri parkoló, a turisták az autókat kerülgetik, a közlekedés dominálja a teret. A városszerkezeti sebbegyógyításához a sarok beépítése szükséges. A beépítéssel az eredeti polgárvárosi léptékhez és beépítési módhoz kell igazodni, kortárs építészeti eszköztárat használva. Az épület ugyanakkor a Szent György térhez is tartozik, a Színház utcát zárja le északról vizuálisan.
A barokk polgárváros délkeleti sarkát egy arányos léptékű középülettel kell befejezni. Az épület két részre tagolódik. Az északi elem folytatja a zártsorú beépítést. A déli elem finoman elhúzódik az északitól, és a nagyobb mélységével beforduló-lezáró mozdulatot tesz. Az északi elem visszaugrásával a tűzfalra nyitott ablakok megmaradhatnak. A két épületrész közti rés kortárs gesztus (hasonlóan az új nyugati térfalat tagolórésekhez), este a résen kiszűrődő fények különleges hatást keltenek.
A saroképület publikus funkciókat kap. A téren a gyalogosoké a főszerep. A felélesztett piac különlegesen jó helyzetben van, az ország legismertebb piacai közé lép, biztosan népszerű lenne a turisták körében. A déli elem mindenképpen publikus funkció, a földszintje áttört, a turistákat szolgáló üzletek mellett egy kávézó, ami a kertbe is kitelepül. A felső szinteken a kávézóval összekapcsolható publikus funkció, pl. könyvesbolt,olvasóterem, kis előadótermek. Az északi elem földszintjén a barlangrendszer új fogadótere, lifttel-lépcsővel. A felső szinteken a barlangrendszer üzemeltetői irodái.
A nyugati oldalon a középkorban a telkek egészen a várfalig értek. A Fehérvári rondellát a törökök építették, 1667-re készült el. A vár törököktől való visszafoglalása után alakították ki a bástyasétányt. A háború utáni felújításkor az eredeti öntöttvas korlátok helyett felmagasították a tégla mellvédet.
Az új épületsor előtt végigfutó új várfal sétány méltó folytatása a Tóth Árpád sétánynak. Ugyanakkor a Tóth Árpád sétány nyugodt karakterével szemben ez a szakasz térileg változatosabb lesz (a két végén lévő eltérő szintbeli kapcsolódások révén), sűrűbben lesz átjárási lehetőség a Szent György tér felől, és funkcionálisan is jóval gazdagabb (mindhárom új épület publikus földszinti terekkel nyit a sétány felé).
Az északi szakaszon a sétány három párhuzamos sávot jelent. Az első a Tóth Árpád sétány folytatása a várfal mentén. A második a Palota útról a híd utáni térszint alatti bekötésről elérhető süllyesztett sétány szint (erre nyílik a volt polgárházak pinceszintje), ahonnan egy kényelmes lépcsővel felsétálhatunk a térszinti sétányra. Ezzel párhuzamosan az Öt Géniusz Háza nyugati árkádsora is sétányként viselkedik a Dísz tér felől érkezők számára. Ide települnek ki a tájegységi vendéglátó egységek teraszai is, a délutáni napsütést és a Budai-hegyek panorámáját élvezve.
A Teleki-palota előtt nem lett volna indokolt továbbvezetni a süllyesztett sétányt (az épület furcsa, sosem volt téri helyzetbe került volna), ezért a középső szakaszon a várfalsétány osztatlan, teljes szélességű. Az így kiszélesedő sétány már egy igazi fasort is képes befogadni, és a Teleki-palota nyugatra nyíló udvarának előterévé is válik.
A Vizuális Kultúra Háza mentén a sétány újra kettéválik. A várfal menti sétány eléri a várfalsarokra épített felvonót. Az épület mellett pedig a sétány finoman lelépcsőzik a fogadószintre és átvezet a hídszerű tömeg alatt a Szent György térre. Erről a süllyesztett szintről lehet átmenni a Palota melletti zöld udvarra, illetve a Tabán felé lesétálni a lépcsőn.