Az új Dél-csehországi Aleš Múzeum a város szövetének egy nagyon sűrű metszéspontján kap helyet. A történelmi városközpont peremén, a Mlýnská stoka csatorna mellett, a legfontosabb kulturális intézmények között, a város számos kulcsfontosságú jellegzetességét látótávolságon belül találjuk. Mégis, ahogy megismerkedünk a város történetével, kiderül, hogy hiányzik egy fontos emlék, amely egykor meghatározó része volt a különleges helyszínnek. Az erődrendszert, amely egykor az egész történelmi várost határolta, a közelmúltban bontották le, mára csak néhány megmaradt torony áll belőle magányosan.
A mára lebontott Svinenská kapu fontos délkeleti bejárata volt a városnak, melyen a város fontos kereskedelmi útvonala haladt át. A történelmi magot az egykori védőzóna helyén ma a Mlýnská csatorna mentén futó zöldövezet veszi körül, amely a nyári hónapokban pezsgő szabadtéri élettel telik meg, természetes védelmet képezve a történelmi örökség számára a nem kívánt túlfejlesztéstől.
Az új galéria elhelyezkedése az óváros és a külváros, a zöldövezet és a főút metszéspontjába esik, a város többi fontos középülete mellett. A közvetlen környezet megújításán túl az új Aleš Múzeumnak fontos szerepe van abban, hogy összekapcsolja a körülötte található különböző területeket, az épített, a természeti és a történelmi kontextust, megerősítse a múlt és a jelen kapcsolódását, összehozza az embereket és a várost, ezáltal pedig a BUDWEIS 2028 - Európa kulturális fővárosa cím szimbolikus részévé váljon.
České Budějovice már most is jellegzetes város, gazdag történelemmel, pezsgő élettel és felismerhető arculattal a helyiek és a látogatók számára egyaránt. Az új kulturális fejlesztés szerepe tehát nem az, hogy „felkerüljön a térképre”, hanem inkább az, hogy megerősítse a sokszínű kontextust, összekösse a kulturális élet szálait, és képviselje a város mai arcát és identitását.
A helyi kontextusban az új galéria a Senovážné tér mindennapi életét szeretné felpezsdíteni, amelyen jelenleg a túlterhelt autós forgalom uralkodik. Az új látképet egy olyan intézmény kell meghatározza, amely egyszerre védi és határolja a gyalogosövezetet és köztereket, mégis mindkét irányba nyitott és invitáló.
A tömeg egyszerű és monolitikus, mégis finoman reagál a körülötte lévő szövetre, legyen az egy forgalmas út, csendes városi park vagy kellemes csatorna. A kiírás betartásával az épület alapja egy ötszög, 4 páros oldallal és egy keskenyebbel, mely a külvárosi részek felől érkezők számára kaput jelöl.
Az ötszögletű forma bizonyos szempontból szerencsés, mivel sokféle arcát mutatja, ahogy körbejárjuk. Egyes nézőpontok keskeny, dinamikus képet nyújtanak, míg mások lehetővé teszik, hogy egyszerre több oldalát figyeljük meg és mindkét irányból lássuk az érkező látogatókat. Az épület a templom felől az eseménytér jól kivehető háttere, míg a távolról ikonikus, felismerhető tárgy.
A földszinten az épület transzparens és nyitott. A főbejárat az előtte lévő köztérre, a történelmi központ felé nyit, azonban a külváros és a Žižkova třída felől is megközelíthetjük az épületet a multifunkcionális eseménytéren keresztül, a Mlýnská stoka csatorna felől pedig az étterembe érkezhetünk. Ezek a terek nem csupán bejáratokat jelölnek, hanem a körülöttük lévő közterekkel és épületekkel is kommunikálnak.
A galéria belső világa is e mentén alakult a környező épületekre, tájra és fontos tereptárgyakra nyíló komponált kilátásokkal, így a kiállítás élményén túl a város tágabb kontextusával is kapcsolatot teremthetnek a látogatók. Mindez akkor ér össze, amikor az épület tetejére érünk, ahol - akárcsak egy bástya tetejéről - háborítatlan panoráma nyílik České Budějovicére.
Fialovszky Tamás, Ábrahám Tamás, Dresch Anna, Kenéz Gergely, Király Csenge, Szántó Hunor
Múzeum
nemzetközi nyílt tervpályázat - zsűri kiemelt elismerése
České Budějovice, Csehország
Múzeum
nemzetközi nyílt tervpályázat - zsűri kiemelt elismerése
České Budějovice, Csehország
Az új Dél-csehországi Aleš Múzeum a város szövetének egy nagyon sűrű metszéspontján kap helyet. A történelmi városközpont peremén, a Mlýnská stoka csatorna mellett, a legfontosabb kulturális intézmények között, a város számos kulcsfontosságú jellegzetességét látótávolságon belül találjuk. Mégis, ahogy megismerkedünk a város történetével, kiderül, hogy hiányzik egy fontos emlék, amely egykor meghatározó része volt a különleges helyszínnek. Az erődrendszert, amely egykor az egész történelmi várost határolta, a közelmúltban bontották le, mára csak néhány megmaradt torony áll belőle magányosan.
A mára lebontott Svinenská kapu fontos délkeleti bejárata volt a városnak, melyen a város fontos kereskedelmi útvonala haladt át. A történelmi magot az egykori védőzóna helyén ma a Mlýnská csatorna mentén futó zöldövezet veszi körül, amely a nyári hónapokban pezsgő szabadtéri élettel telik meg, természetes védelmet képezve a történelmi örökség számára a nem kívánt túlfejlesztéstől.
Az új galéria elhelyezkedése az óváros és a külváros, a zöldövezet és a főút metszéspontjába esik, a város többi fontos középülete mellett. A közvetlen környezet megújításán túl az új Aleš Múzeumnak fontos szerepe van abban, hogy összekapcsolja a körülötte található különböző területeket, az épített, a természeti és a történelmi kontextust, megerősítse a múlt és a jelen kapcsolódását, összehozza az embereket és a várost, ezáltal pedig a BUDWEIS 2028 - Európa kulturális fővárosa cím szimbolikus részévé váljon.
České Budějovice már most is jellegzetes város, gazdag történelemmel, pezsgő élettel és felismerhető arculattal a helyiek és a látogatók számára egyaránt. Az új kulturális fejlesztés szerepe tehát nem az, hogy „felkerüljön a térképre”, hanem inkább az, hogy megerősítse a sokszínű kontextust, összekösse a kulturális élet szálait, és képviselje a város mai arcát és identitását.
A helyi kontextusban az új galéria a Senovážné tér mindennapi életét szeretné felpezsdíteni, amelyen jelenleg a túlterhelt autós forgalom uralkodik. Az új látképet egy olyan intézmény kell meghatározza, amely egyszerre védi és határolja a gyalogosövezetet és köztereket, mégis mindkét irányba nyitott és invitáló.
A tömeg egyszerű és monolitikus, mégis finoman reagál a körülötte lévő szövetre, legyen az egy forgalmas út, csendes városi park vagy kellemes csatorna. A kiírás betartásával az épület alapja egy ötszög, 4 páros oldallal és egy keskenyebbel, mely a külvárosi részek felől érkezők számára kaput jelöl.
Az ötszögletű forma bizonyos szempontból szerencsés, mivel sokféle arcát mutatja, ahogy körbejárjuk. Egyes nézőpontok keskeny, dinamikus képet nyújtanak, míg mások lehetővé teszik, hogy egyszerre több oldalát figyeljük meg és mindkét irányból lássuk az érkező látogatókat. Az épület a templom felől az eseménytér jól kivehető háttere, míg a távolról ikonikus, felismerhető tárgy.
A földszinten az épület transzparens és nyitott. A főbejárat az előtte lévő köztérre, a történelmi központ felé nyit, azonban a külváros és a Žižkova třída felől is megközelíthetjük az épületet a multifunkcionális eseménytéren keresztül, a Mlýnská stoka csatorna felől pedig az étterembe érkezhetünk. Ezek a terek nem csupán bejáratokat jelölnek, hanem a körülöttük lévő közterekkel és épületekkel is kommunikálnak.
A galéria belső világa is e mentén alakult a környező épületekre, tájra és fontos tereptárgyakra nyíló komponált kilátásokkal, így a kiállítás élményén túl a város tágabb kontextusával is kapcsolatot teremthetnek a látogatók. Mindez akkor ér össze, amikor az épület tetejére érünk, ahol - akárcsak egy bástya tetejéről - háborítatlan panoráma nyílik České Budějovicére.
A látogatók a földszintre elsősorban a történelmi központ irányából érkeznek a köztéren keresztül. Az előcsarnokba a Žižkova třída felől is bejuthatnak a multifunkciós eseménytéren keresztül. Ez egy osztható tér, amely rendezvények idejére lezárható és elkülöníthető, de a mindennapi használatban második bejáratként funkcionál. Az étterem a Mlýnská stoka felé néz, elhúzható tolóajtóval és a csatorna melletti fák alatt szabadtéri ülőhelyekkel. Ez a három tér egy központi blokk köré szerveződik, amely az információs és jegypultot, a múzeumi boltot, a ruhatárat és a mosdókat foglalja magába. A földszint így minden irányba nyitott, átjárható és összekapcsolható.
Az épület gazdasági megközelítése a legkevésbé frekventált oldalon lett kialakítva a Karla IV. felől. Az étterem melletti konyha az út felé nyílik, teljesen külön bejárattal és manipulációval, így az étterem a múzeumtól függetlenül működhet. A múzeumnak szánt teherszállítmányok a Karla IV.-ről érkeznek és a teherlift egyenesen a föld alatti manipulációs területre viszi őket. A legtöbb raktár- és előkészítő helyiség az alagsorban található, hogy az anyagokhoz könnyen hozzáférjenek és a látogatói útvonalakról különálló összeköttetést biztosítsanak. Azonban a mindennapi logisztika megkönnyítése érdekében kisebb raktárhelyiségek is találhatók minden szinten.
A kiállítás látogatói elsősorban az előcsarnokból közvetlenül a lépcsőházat használják és egymás után haladnak át a három egyforma kiállítószinten. A kiállítások elrendezése és elosztása teljesen rugalmas. A széles fesztávú födémszerkezet szabad alaprajzot enged meg, a tér arányai pedig tetszőleges kialakítást tesznek lehetővé, alkalmazkodva a műtárgyak igényeihez.
A kisebbik lift a kiállítótereket szolgálja ki, míg a teherlift a felső szintre viszi a látogatókat, ahol egy kávézó és co-working várja az alkalmi látogatókat. Ez a kapcsolat azt is lehetővé teszi, hogy a teherlifttel a múzeumi nyitvatartás után is fel lehet jutni a tetőteraszra és a kávézóba. Az irodák is a fölső szinten egy privát folyosó mentén helyezkednek el. Ez az emelet egy belső átrium köré szerveződik, amelyen keresztül a körpanorámás tetőkertbe juthatunk.
A szerkezet kiválasztásakor a fő szempont a kiállítóterek rugalmassága, valamint a raktár- és tárolóterek megfelelő védelme volt. A monolit betonszerkezetek logikusan következnek ezekből a követelményekből. A galériaterek esetében egy széles fesztávú feszített monolit rács fedi le a teret belső megtámasztás nélkül.
A látható szerkezet a polírozott betonpadlóval együtt egy bástya belsejének nyers hangulatát idézi, míg a falakat könnyen javítható, világos vakolattal vonnánk be, semleges hátteret teremtve a műalkotásoknak.
A nyers belső teret kiegyensúlyozza a belülről folyamatosan változó installáció, valamint a megkomponált nyíláson keresztül a park és a város felé irányuló látképek. A különböző típusú ablakok és loggiák lehetővé teszik, hogy a látogatók a külső mag mentén is töltsenek időt.
A homlokzat külső rétege egy történelmi barbakán eszméjét kell idézze, helyi gyökerekből kell inspirálódjon, mégis erős kortárs arculatot kell hordozzon. E kettős feladat sikeres megoldásához messzebbre tekintettünk egy építészeti pályázat határainál és inkább egy folyamatot javasoltunk, mint egy eredményt. Egy ilyen fontos középület megérdemli az érzelmi többletet és a kézműves megközelítést. Olyan kerámiahomlokzatot képzeltünk el, amely egy falazott szerkezet képét idézi, de felületében lágyabb és részleteiben személyesebb. A kerámia végleges megtervezését a bechyni Nemzetközi Kerámia Szimpózium művészeire bíznánk, mely intézmény és hagyomány szorosan kapcsolódik az Aleš Múzeumhoz. Ez az együttműködés az új galériaépületet a régió kulturális hagyományainak szimbólumává tenné.